Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 6 (193. szám) - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár:
4171 továbbá a tudományos továbbképzés vonatkozásában szükségesnek érezzük azt, hogy akkreditált tudományos továbbképzés. Ezek a javaslatok teremtenének összhangot a közoktatási törvénnyel, és minőségi garanciát is jelentenének. Köszönöm szépen a fi gyelmet. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni a részletes vitában. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, úgy a részletes vitát lezárom. Megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzot takra. ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg azt, hogy most ez alkalommal ne térjek ki részletesen a Pósán képviselő úr által említett javaslatok mindegyikére, és csak a legfontosab b csomópontokat emeljem ki a korábbi bizottsági vitából is. Ezek közül az elsőt csak azért említem meg, mert talán egy későbbi félreértést segít eloszlatni. A képviselő urak egy módosító indítvánnyal nagy gondossággal vezették át a “kutatá sfejlesztés” szó kiirtását a törvényből, azonban ez egy olyan típusú szakszó, amely egy adott tevékenységi folyamatra, amelyik a kutatás kezdetétől az üzemszerű termelés megindításáig tart, erre az egységes folyamatra egy általánosan bevett, mind a magyar , mind a nemzetközi szaknyelvben használt fogalom, ezért ennek a törvényben mással való helyettesítését nem tudjuk támogatni. Csak szeretném jelezni, nem a helyesírással vannak problémáink, egyszerűen arról van szó, hogy szeretnénk a folyamatot egységben k ezelni, éppen ez a törvény célja, éppen ezért ezt a fajta szakszót sajnos innen nem tudjuk nélkülözni. Ami az évente való parlamenti beszámolást illeti, őszintén bevallom, személy szerint nekem és tulajdonképpen a minisztériumnak is rokonszenves lenne ez a megoldás, azonban a parlament munkaterhelése miatt ez egy olyan többletterhet jelenthetne, amit az egyébként is sorban álló beszámolók mutatnak, hogy bizony a parlamenti munkában egyébként fontos és hasznos beszámolók sem tudnak időben sorra kerülni. Azt tartjuk szerencsésebbnek, ha a kétévenkénti beszámolás biztosítja a parlament ellenőrző szerepét, de ugyanakkor mégsem terheljük túl a parlamentet ezekkel a beszámolókkal. Hozzáteszem, természetesen a szakbizottságnak vagy a szakbizottságoknak módjuk van a rra, hogy ennél rendszeresebben és gyakrabban is ellenőrizzék az ilyen típusú tevékenységet. Ami a pályázati rendszert illeti, el kell mondanom azt, hogy a képviselő úrnak természetesen általában igaza van, a nyílt pályázat a legjobb megoldás, éppen ezért kezeli alapesetként ezt a fajta esetet a törvény, ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor különböző okok miatt szükségessé válik, hogy ettől el lehessen térni. Erre nemcsak a törvényi jogalkotás jelent megfelelő kereteket, hanem vannak olyan esetek, amikor ezt a kormányhatározat vagy kormányrendelet teszi lehetővé. Ma is vannak ilyen típusú rendeletek. Nem lenne túl szerencsés, ha pont a kutatásfejlesztés területén nem tennénk lehetővé ezeknek a rendeleteknek az érvényesülését. Az OTKA kérdésében teljesen e gyetértek a képviselő úrral, a múltkor már részletesen elemeztük azt a viszonyt, amelyik a kutatásfejlesztés, a tudományos kutatás egésze között van. Ugyanakkor el kell mondanom azt, hogy éppen azért teremti meg ezt a törvényi felhatalmazást a most előttü nk fekvő törvényjavaslat, hogy ne legyen szükség új jogszabály alkotására, hanem e felhatalmazás alapján kerülhessen be véglegesen a jogrendszerbe az a fajta, a képviselő úr által is említett már létező jogszabály, amely az OTKAt szabályozza. Végül még eg y kérdést szeretnék kiemelni, pontosan azért, mert látszólag ez is egy olyan módosítás, amelyik talán nem érinti nagyon lényegesen a törvényt, de mégiscsak sokat elárul a törvény filozófiájáról. A képviselő úr azt javasolja, hogy a vállalkozások esetében a z állami kutatási
