Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
999 GYURCSÁNY FERENC miniszterelnökjelölt : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégeink! Kimerítő és tanulságos vitán vagyunk tú l. (Egy hang a Fidesz soraiból: Itt sem voltál.) Köszönöm önöknek. Eltelt tíz óra, de engem ez a tíz óra nem tántorított el. (Moraj.) Sőt, megerősített hitemben. Abban a hitemben, hogy ezt a programot, a szabad és igazságos Magyarország programját végrehaj tjuk. Megtesszük. Sőt, meg kell mondjam, megerősített hitemben az a támadás is, amit önök megmegújuló lelkesedéssel személyem ellen indítanak. Megerősít. Köszönöm szépen önöknek. Ha kérhetem, támadjanak tovább is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Addig jó, amíg személyemet és nem politikámat támadják. (Szórványos derültség.) De beszéljünk most a lényegről! Arról, hogy vajon választ ade az új kormányprogram az embereket leginkább érdeklő kérdésekre, az embereket érintő valódi kérdésekre választ ade. Öt ilyen alapkérdést fogok feltenni. Öt olyan kérdést, amely a vitában, így vagy úgy, de felmerült. Az első alapkérdés, hogy milyen helyzetben van ma Magyarország. Milyen helyzetben van az ország az új kormány megalakulásakor? Magyarország, hölgyeim és uraim , ma szabad, de igazságtalan. Így van ez akkor is, ha az elmúlt két évben a koalíció pártjainak kormánya, Medgyessy Péter kormánya sok igazságtalanságot enyhített, egyeseket megszüntetett. Igazságtalan, mert túl sokan érzik úgy, hogy többre lennének képese k és érdemesek, de nem jutnak egyről a kettőre, mert túl sok az akadály, és túl kevés a lehetőség. Tudom, hogy mi a dolgom: változtatni azon, hogy ma még sokan, bántóan sokan élnek úgy, hogy sorsuk születésük pillanatától kényszerpályán mozog, hogy szüleik től nem tudnak más örökölni, csak a kilátástalanságot és az egy helyben toporgást. Nekünk, az új kormánynak, ezt kell leküzdenünk. Nem az ellenzéket, kedves barátaim, hanem a kilátástalanságot és az esélytelenséget! Ezek a mi igazi ellenfeleink. (Taps a ko rmánypártok padsoraiban.) Nézzük a második kérdést! Mire van szükségünk ahhoz, hogy a kilátástalan helyzetben lévőknek végre legyenek kilátásaik és legyen vonzó jövőjük. A program, amellyel a koalíciós pártok támogatásával és megbízásából önök elé álltam, erre is megadja a választ. Mégpedig a magunk korszerű, baloldali, szabadelvű válaszát. A segítséghez szükség van az esélyteremtő államra, és ebben az államban a cselekvő kormányra. Cselekvő kormányra, mely nem érzi feladatának, hogy mindenkinek egyformán s egítsen. De segít azokon, akiknek a támogatásra valóban szükségük van. A cselekvő kormány egyéni felelősségre és társadalmi közösségvállalásra épít. Az emberek és nem az állam igényéből indul ki. Ez a kormány kezdeményező és együttműködő. Aktív ott, ahol a gyengék oldalán szükséges beavatkozni. Aktív szerepet vállal az idősek, a nők, a gyermekek, a munkavállalók, a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozók érdekeinek érvényesítésében. Kezdeményező éppen azokon a területeken, amelyek meghatározzák Magyarorszá g jövőjét és sikerét. De ez a kormány nem telepszik rá a mindennapokra, nem tolakszik be a magánszférába, nem erőltet senkire sem hitet, világnézetet, és nem akar az emberek helyett döntéseket hozni. A harmadik kérdés: mit is jelent a számunkra legfontosab b eszmény, az igazságosság? Nos, az igazságosság ott érvényesül, ahol a lehetőségek és a felelősségek összeadásából minden polgár számára ugyanaz az eredmény jön ki: az érvényesülés lehetősége. Az igazságos köztársaság alapképlete egyszerű. Ez pedig nem má s, mint több lehetőség a nélkülözőknek és több felelősség a tehetőseknek. A negyedik kérdés: mit jelent a felelősségek és a lehetőségek egyensúlya a gyakorlatban? Elsősorban is egyenlőbb viszonyt a társadalompolitika és a gazdaságpolitika céljai között. E kettő között a jövőben - és remélem, hogy soha többé - nem lehet hierarchikus viszonyt tenni. (19.40) Nem rendeljük a társadalompolitikánkat a gazdaságpolitika alá, mert az igazságtalansághoz, a lehetőségek beszűküléséhez vezet. De nem tesszük meg fordítva sem: a gazdaságpolitikát sem rendeljük a társadalompolitika alá, mert az meg felelőtlenséghez, az pedig a jövő feléléséhez vezet.
