Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY FERENC (Fidesz):
981 is, hogy szavazzák meg és támo gassák velem együtt a kormányprogramot. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A délelőtt folyamán hallhattunk a miniszterelnökjelölt úrtól egyetlenegy mondatot, ami nagyon fontos mondat volt számomra, de több tízezer roma számára is nagyon fontos volt; egy üzenet volt, amelyet nemcsak egyetlenegy PRfogásnak kell betudnunk, hanem annak, hogy igenis üzent a magyarországi cigányságnak, üzent a többségi társadalomnak, üzent a politikai elitnek, hogy helye és szerepe kell hogy legyen a magyarországi cigányságnak . Ezt az alaphangot, amit megadott, innen is szeretném megköszönni a miniszterelnökjelölt úrnak, mert fontos üzenet volt a magyarországi cigányság számára. Most pedig én is beásul szeretnék elköszönni: Bune szárá, T'aven baxtale, bune szárá, lasho ratyi. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szalay Ferenc, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi Orosz Sándor, a szocialistáktól. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. SZALAY FEREN C (Fidesz) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! Erről a programról - ezt olvasva - az embernek egy történet jut eszébe, amely arról szól, hogy egy eléggé kezdő és eléggé magabiztos pilóta leszáll, a repülőgép majdnem összetö rik, csörögvecsattogva ér földet, aztán kimegy a folyosóra és fogadja az utasokat leszállás előtt. Egy öreg mama megkérdezi tőle, hogy tessék már megmondani, kedves uram, mi leszálltunk vagy lelőtték a gépet. Körülbelül hasonló trauma ért, amikor elolvast am a programot, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy önök ezt a programot írták vagy találták valahol. (Dr. Géczi József Alajos: Végre egy szellemes mondat. - Taps a Fidesz padsoraiban.) Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Ház! Ön bátor kormányzásról beszél. H a ön valóban bátor lenne, akkor kimondaná azt, ami a programból látszik, hogy önnek nem fontos az ifjúság, tehát önnek nem fontos a jövő. Azonban nincs mit ezen csodálkozni, hiszen közel másfél éves minisztersége pont erről szól: ön nem foglalkozott a gyer mekek, az ifjúság, a sport és a drogprevenció ügyével. Persze, ön ezt cáfolhatná, de mindennél beszédesebb az, hogy a korábbi tárcájához kapcsolódó területek és az, hogy ön most elmegy - 15 sort leszámítva , nem jelennek meg az ön kormányprogramjában. Nag y bátorság kell valóban ahhoz, hogy bevallja: kedves ifjúság, azért nem szerepel az ifjúság szó egyetlenegyszer sem a programomban, mert nem vagytok fontosak a számomra. S ahhoz is nagy bátorság kell, hogy ne foglalkozzon ez a kormányprogram a fogyatékosok sportjával, a drog elleni küzdelemmel. S nagy bátorság kell ahhoz is, hogy még csak ne is említse a 2002es program azon ígéreteit, melyeket most már csak reményvesztetten várnak szülők, gyermekek, fiatalok, sportolók és sportvezetők. Nem beszélve arról, hogy a fiatalok ingyen szerezhetnének jogosítványt, szó sincs arról, hogy a tanulók ingyen utazhatnának, szó sincs már 300 új házi gyermekorvosi körzet kialakításáról, szó sincs már a diákhiteltörlesztés átvállalásáról. Hol van már a 10 ezer új kollégiumi férőhely, s hová tűnt az albérlők háza program, a vidéken letelepedő fiataloknak ígért kölcsön és támogatás? A program nem tartalmazza a sportlétesítmények akadálymentesítését, amiről pedig ön sport címszó alatt beszél, az nem tö bb, mint a Medgyessykormány egyik határozata, de az is olyan, amelyre forrást csak 2006tól terveznek. S nincsen Bozsikprogram, nemzeti atlétikai program, létesítményfejlesztési program, sportiskolák és az utánpótlásnevelési műhelyek támogatási programj a, és nincsen a mindennapos testnevelés az iskolákban. Sajnos, hosszú még a sor. Önnek nem fontos sem a jövő, sem az egészséges nemzet, sem gyermekeink, sem a magyar ifjúság.
