Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
914 Akkor Lezsák Sándor kö vetkezik, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon! LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem felszólalók részleteiben is elemezték már a választási ígéretektől történő visszatáncolást, akár a nyugdíjasok, akár a gy ermeknevelő családok, akár a fogyatékossággal élők, akár a családalapító és munkát kereső fiatalok tekintetében. Hadd tekintsem át ennek a visszatáncolási folyamatnak a koreográfiáját a kistelepülési önkormányzatok, az óvodák, a kisiskolák szemszögéből. Mé g sokan emlékezhetünk a kormányzó pártok ama választási szlogenjére, miszerint: “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” Ez a választási ígéret már csak nagyon gyengécskén jelent meg az előző kormány programjában, amely több pénzt ugyan nem helyezett kilátásba, de legalább védelmet ígért az önkormányzatoknak és a kisiskoláknak, óvodáknak, és papíron garantálta az addigi anyagi helyzetük fenntartását. Előirányozta: “A jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosíta ni fogjuk az önkormányzatok részére.” Nos, ez a korábbiaknál soványabb ígéret is csak az önkormányzati választásokig tartott, mert ezt követően olyan nagyságú béremelési fedezetet vontak el az önkormányzatoktól, amekkorát azok a saját csekélyke forrásaikbó l még azóta sem tudtak előteremteni. A “Több pénzt az önkormányzatoknak!” című választási jelszót tehát két hónap múlva már csak a korábbi pénz meghagyásának az ígérete váltotta fel, további fél év múlva viszont azzal a ténnyel szembesültek az önkormányzat ok, és ezzel együtt a kisiskolák, az óvodák, hogy ez a lecsökkentett ígéret is szertefoszlott, és az egyre növekvő állami feladatok ellátása fejében egyre kevesebb állami támogatást kapnak. Ezt a kialakult forráselvonó helyzetet szentesíti most a “Lendület ben az ország” című kormányprogram, amelyik már szót sem ejt az önkormányzatok feladatokkal arányos forrásainak a rendezéséről. Nem véletlenül történt a közelmúltban, hogy Alkotmánybírósághoz fordultak a költségvetési válságba sodródott települések polgárm esterei azzal az igényükkel, amely szerint források nélkül ne terhelhesse őket kötelező feladatokkal vagy kötelező illetményemelésekkel sem a kormányzat, sem a parlament. Ezek a polgármesterek nem tettek mást, csak követelték az Országgyűlés irományai közö tt a H/19. sorszám alatt megjelent, majd elfogadott szocialistaszabad demokrata kormányprogram betartását. A jövőben már nem követelhetik meg a pluszfeladatokhoz pluszforrások rendelését, mert az előttünk fekvő új kormányprogram ettől a korábbi kormányígé rettől is visszatáncolt. Az előző kormányprogram célul tűzte ki a vidéken élők hátrányainak a csökkentését, és az ott élők társadalmi esélyegyenlőségének a javítását. A korábbi kormányprogram legalább feladatának tekintette a falvak életképességének a megő rzését, az óvodák, iskolák megtartását. A jelenlegi kormányprogramban már nem kerültek bele ezek az amúgy is megvalósulatlan, esélykiegyenlítő célok, ehelyett esélyegyenlőtlenséget növelő kormányzati döntésekre kell számítanunk. A falvak mostoha sorsát, a hetvenes években már megélt szerep nélküli besorolást tükrözi a kormányprogramnak az a része, amely szerint csak a városi tömegközlekedés számíthat költségvetési támogatásra, a falusi nem. Ez azt jelenti tehát, hogy kormányzati rangra emelkedik most a terü leti esélyegyenlőtlenség növelése, azaz az anyagi gondokkal vegetáló kistelepülések adóforintjainak a tehetősebb városok javára történő átcsoportosítása. Tisztelt Ház! A választások idején a mostani kormánypártok az önkormányzatok védnökeinek tüntették fel magukat és erős önkormányzati függetlenséget ígértek. A “Cselekedni most...!” című kormányprogram már sokat elfelejt ezekből az ígéretekből, de legalább célnak tekinti “a községi és városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának a megerősítését”. Nos, ennek a papíron megfogalmazott célnak az elérése érdekében semmit nem tett az előző kormány, sőt az Alkotmánybíróság törvényt megsemmisítő határozata mentette meg az önkormányzatokat korábbi autonómiájuk lényeges csorbításától.
