Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
887 kilátástalanság, ami az eddigi gazdaságpolitikát jellemezte, az az alapja mindannak, amit ma a kormányprogram előttünk lévő anyaga tartalmaz. Ha visszapillantunk magunk mögé - nyilván egy önálló vitanapot is megérne , föltehetjük a kérdést: hogyan kerültünk abba a helyzetbe, hogy a csatlakozó országok éllovasából, éltanulójából a futottak még kategóriájába kerültünk? Hogyan lehetséges, hogy az euró bevezetésének az ügyében két év alatt négy évet vesztegettünk el? Emlékezzenek, 2002ben még 2006 vol t a céldátum, most a 2010et is meg kell erősíteni a kormányprogramban. Hogyan lehet, hogy északi szomszédunk, Szlovákia, amely jóval rosszabb gazdasági indulóhelyzetből látott a csatlakozásnak, megelőzött bennünket? Hogyan lehet az, hogy ha ma egy külföld i befektető, beruházó Európában akar valahol telephelyet, vállalkozást indítani, nem teszi meg azt, hogy ne menjen el Szlovákiába, és ne nézzen körül, miközben Magyarországon ezzel ellentétes folyamatok vannak? Hogyan lehet az, hogy két év után magasabb az infláció, magasabb a pénzromlás mértéke, több a munkanélküli, jóval magasabb az államadósság mértéke, mint 2002ben? 1 millió 200 ezer forint jut mindenkire fejenként ebből az államadósságból. Hogyan lehet az, hogy két esztendeje, még a kormány 2003as és 2004es, teljes egészében saját felelősségének tekintett évében is, a hiány mértéke nem tarható? Nos, először talán erre a kérdésre kellene válaszolni ahhoz, hogy reális és valós kormányprogram szülessen. A hitelesség, a szavahihetőség teremtheti meg csak azt a bizalmat, ami egy ilyen kormányprogramhoz szükséges. Mindezekkel tehát azt hiányoljuk, hogy újra elmarad a tükörbe nézés, helyette maradnak a PRszlogenek, maradnak a tartalmatlan és üres mondatok, amelyek éles ellentétben állnak az elmúlt két évben követett gyakorlattal. Mert mit is ígért Gyurcsány Ferenc? Egyensúlyőrző gazdaságpolitikát, az államháztartási hiány és az államadósság csökkentését. Szép ígéret, csak ne ismernénk a 2003as és 2004es helyzetet, amikor ködösítések, mellébeszélések, csoda várások után mindig az derült ki, nem tarthatók a prognózisok, nincs kormányzati ember, aki megmondja, mekkora is lesz a hiány mértéke. Hadd idézzem Draskovics Tibor 2004. február 9én, miniszteri meghallgatásán mondott mondatait: “Én leszek az első, aki m egmondja, nincs kezünkben a 4,6 százalékos hiány. Reális deficitcélt kell kitűzni, ez az a bizonyos 4,6 százalék.” Igen, ez teljesült augusztusra, és nem ő volt az első ember, aki ezt megmondta. De nézzünk más területet is: a privatizáció kérdése. Mit ígér most Gyurcsány Ferenc? Folytatódik a privatizáció. Nos, ettől félünk, miniszter úr. Önök a kormányváltás óta eladták a korábban még állami tulajdonú Postabankot, a Konzum Bankot (Dr. Magda Sándor: 12 állami gazdaságot!) , eladták az utolsó, tőzsdén jegyzet t, magyar tulajdonú gyógyszergyár részvényeit, eladták a Mahart hajóit, eladták az agrártársaságokat (Dr. Faragó Péter: Meg ti a 12t!), igen, igaza van, képviselő úr, a bólyit is eladták, az állami gazdaságot saját maguknak, eladták a Dunaferrt, eladták a MOL állami részvényeit, és a sort lehetne hosszan folytatni. (Dr. Magda Sándor: Hol a 12?) Vonjunk egy mérleget! 2002 májusa óta önök körülbelül 450 milliárd forintnyi állami vagyont adtak el; 450 milliárd forintnyi vagyont, amely megfelel a főváros, Bud apest teljes egészéves költségvetésének. Joggal kérdezhetnénk meg csendben: mire tetszettek ezt a pénzt költeni? Mire költötték ezt a befolyt pénzt? Mi lett belőle? Mi valósult meg? Szeretnénk ezt tudni, hogy most az az újabb ígéret, hogy folytatódik a pri vatizáció, ne egy baljóslatú ígéret legyen előttünk. Vagy van itt más ígéret is: könnyítünk a vállalkozók helyzetén. Ismerős mondat, sokat hallottuk az elmúlt két esztendőben. Nos, az elmúlt két évben úgy könnyítettek a vállalkozók helyzetén, hogy 22 alkal ommal emelték a vállalkozók adóit; a cégautók adóját duplájára, innovációs járulék bevezetése, ökoadó, energiaadó, cégbejegyzési illetékek emelése és így tovább. Most kezünkben van a már 2005ös adójavaslat, újabb emelésekkel. Hiszen mit is találunk benne? Az osztalékadó 25 százalékra emelését, a telefonadó újabb változatát mobiltelefonokra, illetékköteles üzletrészöröklést, emelkedő illetékű részvénytársasági és kft.cégbejegyzést. Vagy önök szerint vállalkozóbarát lépés, ha 5 ezer forintról 10 ezer forint ra emelik a vállalkozói igazolvány kiadását? Vagy önök szerint vállalkozásbarát lépés, ha az üzlet működési engedélye után jövőre 10 ezer forintot kell fizetni az
