Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
876 nem éhes. De leszoktathatóe a rók a a tyúklopásról? (Derültség, taps a Fidesz soraiban.) Ugye nem, miniszter úr? (Podolák György: Mire vagy képes?!) Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Van ennek a programnak egy szemtelen, pimasz, ugyanakkor árulkodó mondata, mindj árt az első, ez így szól (Dr. Géczi József Alajos: Nem olyan szerény, mint te!) : “Ma Magyarország a lehetőségek országa.” Gyurcsány Ferenc számára mindenképpen (Taps a Fidesz soraiban.); Gyurcsány Ferenc számára, aki bizonyára ismeri a népi mondást: aki me r, az nyer. Hát igen, az elmúlt tíz évben ön és az önhöz hasonlók a közösből valóban nagykanállal mertek (Közbeszólás az MSZP soraiból.) , és ezen valóban százmilliókat, milliárdokat nyertek. Tartok tőle, most is így lesz. (Folyamatos zaj, közbeszólások.) M iniszter Úr! Önnek már mindene van, van vagyona, van pártja, és hamarosan kormánya is lesz. (Kiss Péter: Megszavazzátok?) Egyvalami azonban még nincsen: nincs még szimbóluma. Ha megengedi, javasolok egyet. Medgyessy Péter az akácfát választotta, önnek közi smert az érdeklődése az angolszász hagyományok iránt, nyilván az elefánt és az öszvér, éppen az amerikai választási kampányban viaskodó állatok talán az ön figyelmét is fölkeltették. Hadd javasoljak önnek tehát egy másik állatot szimbólumként, méghozzá a t evét. És tudja, miért? Mert a teve egy olyan lóhoz hasonlatos, amelyet egy bátor, igazságos és cselekvő kormány tervezett. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Derültség és hosszan tartó, ütemes taps a Fidesz soraiban. - Dr. Áder János a pulpitusról távozva Gyur csány Ferenchez lép, és átad neki egy dossziét. - Hangok a Fidesz soraiból: Huúú! - Kuncze Gábor a szónoki emelvényre lép.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A taps feltehetően nem Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak szól, de szólhat önnek is. (Derültség a Fidesz so raiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülnék, ha idézetek hangzanak el, azok pontosan hangzanának el ebben az ülésteremben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tessék megismételni!) Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövet sége képviselőcsoportja nevében. Frakcióvezető úr, öné a szó. KUNCZE GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, különleges nap ez a mai, nemcsak azért, mert Áder János viccelni próbált (Derültség a Fides z soraiban. - Dr. Juhos Katalin: Neki sikerült legalább!) - jó, mert ez nem sikerült , hanem valóban különleges nap azért, mert egy cikluson belüli kormányváltásról van szó, és erre ilyen okból, mint a mostani, tényleg még nem került sor soha. (Közbeszólá s a Fidesz soraiból: Majd márciusban!) (9.30) Ez azonban nem arról szól, amit az imént hallottunk, hanem arról, hogy a politika képes korrekcióra, ha szükséges, a politika képes levonni a tanulságokat, és képes kísérletet tenni a hibák kijavítására; és min dezt egyébként éppen az ország érdekében teszi. Erről szól a mai nap, és erről szól, tisztelt képviselőtársaim, a mai vita. Ha az ember végiggondolja mindazokat a problémákat, amelyekkel ma szembe kell néznünk Magyarországon - és persze nem ilyen politikai szempontok alapján próbálja a leltárt elkészíteni, ahogy az imént hallottuk, hanem valóban végiggondolja a problémákat, és megpróbál azokkal szembenézni , akkor két szó jut eszébe, amelyekkel ezekre a problémákra választ adhat. Ez az esélyegyenlőség és a versenyképesség. A Szabad Demokraták Szövetsége ebből a szempontból vizsgálja a benyújtott programot, és ezen két szempont figyelembevételével kíván a hátralévő időszakban is politizálni. Tisztelt Képviselőtársaim! Tizenöt évvel a rendszerváltás után Magy arország demokratikus, szabad ország, tagja az Európai Uniónak. A szabadság azonban önmagában nem jelent mindenkinek azonos esélyt a boldoguláshoz, az uniós tagság pedig önmagában nem hozza el mindenki számára
