Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARSAI PÉTER (MDF):
825 törvény módosítása kap csán, egyáltalán nem látom biztosítva, hogy 2005ben ne kívánnának ezzel a lehetőséggel élni. Másrészről azt gondolom, hogy azért érdemes felidézni, bár messzire vezet a részleteiben, de azért tudjuk, hogy agrárkonszolidáció címén még önök döntöttek, az ön kormányzati választások előtt, egy 60 milliárdos konszolidációval kapcsolatban; olyan állami garanciákat vontak be 2002ben, amiről nagyon jól tudtuk mindannyian, hogy 2003200420052006ban, de még azt követő időszakban sem biztos, hogy be fogják váltani . De úgymond rendet tettek, és behelyezték ezt egy számvitelileg egyébként indokolt körbe. De politikailag azt a 3,4 százalékos többlethiányt nem kell mind ebbe a témába beletenni, mert ebben bizony van a MÁVnak is közel 100 milliárdja - erre talán még ön is emlékszik mint államtitkár, hogy ebbe be lett téve a MÁVnak több tíz milliárdja , és a BKVnak a 37 milliárdja, ami soron kívül be lett fogadva, szintén a fővárosi választásokat megelőzően. Köszönöm a figyelmüket. (18.10) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : T isztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Karsai Péter képviselő úrnak, MDF. KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új területet szeretnék a ma délutáni vitába bekapcsolni: a honvédelmi tárca költség vetéséről szeretnék pár gondolatot elmondani, és közben megjegyezni önmagunk számára is, hogy egyébként a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára jelen van, aminek örülünk, de hogy a többi érintett tárca képviselője nincs jelen, ezért nem lehetünk felhő tlenül boldogok. Abban reménykedem, hogy mindazt, amit ma itt elmondtunk, talán a szó szerinti jegyzőkönyvből majd elolvassák, mert egyébként falra hányt borsó, amit ezen a mai délutánon csináltunk, ha ez nem így történne. Pedig biztos, hogy mindkét oldalr ól pró és kontra olyan megfogalmazások és meglátások hangoznak el, amiket nyilván érdemes megszívlelni. A Honvédelmi Minisztérium 2003. évi költségvetése a végelszámolás tükrében a nagy, reményteljes elképzelések, vágyak időszaka volt, de mára sajnos bebiz onyosodott, hogy mindebből csak csalódások maradtak. A reményeket a tárca költségvetésének kiadási előirányzata táplálta, amely a 2002. évi eredeti kiadási előirányzatot közel negyedével haladta meg. Ez a növekmény 65 milliárd forint volt. Egy ilyen nagy n övekmény láttán reménykedve vártuk a védelmi felülvizsgálat március végére ígért befejezését. Mindezek után mi lett a várva várt felülvizsgálat márciusi befejezéséből? Jelentős csúszás; július elejére úgy fejezték be, hogy az előre látható tíz év alatt a k öltségvetés nem képes fedezni a haderőátalakítás érdekében feltétlenül szükséges fejlesztések költségeit. A hiány közel egyéves teljes kiadási összeg, amit többszöri átdolgozás után egy féléves hiányra faragtak le. A felülvizsgálat nemcsak távlatokban oko z pénzügyi bonyodalmakat, hanem már a tárgyévben is a költségvetés mindhárom területén: a személyi juttatások, a dologi költségek és a fejlesztések terén is. Először vegyük szemügyre a személyi juttatásokat. Az évi költségvetési kiadások mintegy 40 százalé kát teszik ki. Százalékosan jelentősen emelkedtek a korábbi évekhez képest, mert az Orbánkormány az illetményeket 70 százalékkal emelte. Ez az emelés adott alapot a 61/2000es országgyűlési határozatban foglaltaknak, amely szerint biztosítani kell az állo mány élet- és szolgálati körülményeinek fokozatos és folyamatos javítását. Ugyanakkor 2010re elő kell készíteni a szerződéses és professzionális haderőre történő áttérést. Az illetményemelés elérte célját, az állomány hangulata javult, a szerződéses katon ák jelentkezésének száma ugrásszerűen nőtt. Ezzel szemben a 2003. évben az illetmények még az infláció mértékével sem növekedtek, aminek következménye, hogy az állomány hangulata romlott, a szakszervezetek minden törekvése
