Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 6 (161. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés a beszláni tragédia áldozatairól - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
9 Az ülés megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 1. ülésnapja 2004. szeptember 6án, hétfőn (13.03 óra - Elnök: dr. Szili Katalin Jegyzők: Vincze László és dr. Világosi Gábor) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszöntöm önö ket mai ülésünkön. Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat, a kormánytagokat, köszöntöm kedves vendégeinket a páholyokban, itt az ülésteremben és mindenkit, aki figyelemmel kíséri ma kezdődő ülésnapunkat a televízió, illetőleg a rádió készülékei előtt. Tis ztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlési őszi ülésszakának 1. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az országgyűlési képviselők létszáma jelenleg 384 fő; nem azoké, akik bent ülnek az ülésteremben, hanem egyáltalán a parlament létszáma. Tájékoztatom önöke t, hogy az ülés vezetésében a mai napon Vincze László és Világosi Gábor jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem valamennyi jelen lévő képviselőtársamat, ne feledkezzenek meg a csipkártyák használatáról. Tájékoztatom önöket, hogy a bizottsági elnöki értekez let alapján tárgysorozatbavételre, illetve ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim az informatikai hálózaton szokás szerint kaphatnak tájékoztatást. Bejelentés a beszláni tragédia áldoza tairól ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs egy hete, hogy megkezdődött a tanítás a világnak azon a részén, ahol a gyermekek olyan szerencsések, hogy tanulhatnak, iskolába járhatnak. A világ emberséges fele számára ez a nap ünnep, az újrakezdés, a lelki és szellemi gazdagodás ünnepe. Az idei tanév azonban tőlünk sok ezer kilométerre több száz diák halálával vette kezdetét. Ezt a tanévkezdetet vér és rémület szennyezte be. Ez a tanévkezdet gyermeksikolyoktól, anyai gyászkiáltásoktól vo lt hangos. Az északoszétiai Beszlan iskolájában minden emberi érzésükből kivetkezett, minden humánumot tagadó, minden nemes célt rombolóvá silányító terroristák tették kétségessé reményünket a kultúra, az emberség, a megértés erejében. Még csak felfogni s em vagyunk képesek, hogy mi történt. Nincs az a szándék, amely igazolhatná gyermekek, tanárok, szülők megfenyegetését, megalázását, megkínzását és elpusztítását. Fájdalmunkat növeli, hogy nem tudunk saját hagyományainknak megfelelően gyászolni sem. Könnyei nk és átkaink, megrendülésünk és bosszúvágyunk, nyilatkozataink és felhívásaink nem enyhítik sem a szülők fájdalmát, sem félelmünket, hogy nem támadhat ránk új ordas eszme, új módszere a szörnyűségnek, a vérontásnak, a félelemkeltésnek. Tisztelt Képviselőt ársaim! Az elmúlt öt nap hatására újra megrendült a jobb, emberségesebb világba vetett hitünk. Tudnunk kell, hogy amíg nem vagyunk képesek a rettegést biztonságérzettel felváltani, nem vagyunk képesek a félelmet a leggyengébbek védelmének megerősítésével s záműzni világunkból, addig ki leszünk téve és az egész emberiség ki lesz téve az elvakultságnak, az embertelenségnek, a gonoszságnak, a vakhitnek. Amíg nem vagyunk képesek gátat vetni az esztelen öldöklésnek, addig nem érünk a XXI. századba. Az értelmetlen ül elpusztult, jövőjüktől megfosztott északoszétiai kisiskolások emléke mindig arra kell figyelmeztessen bennünket, hogy nem adhatjuk fel az emberséges, türelmes és biztonságos világért folytatott küzdelmet.
