Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
742 Visszatérve zárógondolatként a fő gondolathoz: azt gondolom, hogy a lakásszövetke zet egy kőhajításnyira van a társasházaktól. Meglepő módon számomra nem nagyon hiányzott az építésre vonatkozó szabály, mert a törvény éppen a hatályosulására vonatkozó szabályok alapján azt mondja, hogy már csak a bejegyzett szövetkezetekre vonatkozik, te hát mintha nem is gondolkodna új lakásszövetkezetek létrejöttében. Én azonban azt mondanám, ha nem is ilyen drasztikusan, de - a gazdasági bizottság álláspontjával maximálisan egyetértve - a társasházi törvényben lévő négyötödös szabály ide történő beemelé sével ösztönöznünk kell a lakásszövetkezeteket, hogy a kiválás módszerével vagy az átalakulás egységes módszerével alakuljanak társasházzá. De ehhez szükségesnek tartom, még egyszer hangsúlyozom, hogy a társasházak előbbutóbb jogi személlyé válhassanak, m ert ez az út ahhoz, hogy a vagyoni kérdések tisztázásával, a vagyoni felelősség erősítésével valóban eljussunk oda, hogy ebben a lakásszektorban tulajdonnal rendelkezők megfelelő felelősséggel úgy tudjanak dönteni, úgy tudjanak működni, ahogy az a társashá znál szükséges, és erről váljon le a lakásszövetkezeti rendszer, amelyik a bérbeadás, a használati jogokon keresztül - valóban a nyugateurópai példákat most már Magyarországra is átmentve - szövetkezetként tudjon működni. Köszönöm a szót, köszönöm a figye lmet. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tízperces felszólalásra következik Horváth János, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lakásszövetkezete kről folyó tárgyalásunk megvilágításához hozzájárulhat, ha úgy gondolkodunk róla, hogy az intézményrendszer megvilágítása segíthet itt. Az intézményrendszer: lévén a szövetkezet egy intézmény és más intézményes megoldások arra az eszközre, ami a lakás, hog y az emberek feje fölött legyen valami. Ez a vagyontárgy, ez az eszköz aztán intézményesítődik, a szövetkezet egy institúció, egy intézmény. Hasonlóképpen persze másképpen is lehet ez, a társasház, amiről beszéltünk, vagy a bérlakás, vagy az egyéni tulajdo n, vagy más megoldások léteznek. Most a mi választott témánk itt a szövetkezeti intézményrendszer megvilágítása. Azért vannak itt viták, vagy azért vitázunk többet erről, mint talán szükséges, mert az intézménykoncepció ködös, homályos, néha ellentétekkel terhelt. A szövetkezet szó Magyarországon nem fed egy fogalmat, ami alatt ugyanazt érti mindenki a jelenben és tegnap, és Budapesten és Vásárosnaményban, és tíz évvel ezelőtt és ötven évvel ezelőtt. Tehát helyileg is és az idődimenzióban is ez a szó, hogy szövetkezet, különböző dolgokat jelent különböző embereknek. Ez ártalmas! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a témát így nézzük, az intézményi fogalmat kívánjuk tisztázni, akkor közelebb jutunk, hiszen - hallottuk itt többen is, képviselőtársaim - a különbs égek olyan kevesek néha, hogy csak hajszálnyi, és még azok a viták is inkább arról a hajszálról szóltak, mint a lényegről. Minthogy a “szövetkezet” szó, ami leírja vagy meghatározza ezt az intézményt, töltsünk két percet a szövetkezet megvilágításával. Az, hogy ez ködös, ellentétes fogalom ma Magyarországon, azt megöröklöttük az elmúlt fél évszázadból vagy hosszabb időből, majdnem, mondhatnám, megöröklöttük, mint szamár a fülét - hát van. A szövetkezet fogalma a múlt évszázad első felében még világos volt; beszámolhatok, tisztelt Országgyűlés, arról, hogy 1946ban a Magyar Országgyűlés törvényt hozott a szövetkezetekről; éppen én voltam a szövetkezeti törvény előadója, és itt heteken át mondtam és rendeztük, és az intézmény világosan kifejeződött. Az egy kód ex jellegű törvény volt, 160 oldal, aminek része volt fogyasztás, hitel, termelés és a lakásszövetkezetek is. Nem volt konfliktus a szövetkezetek különböző megjelenései között, illetve a különbségek meghatározhatók és megvilágíthatók voltak.
