Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR
730 A két forma között az a legjelentősebb különbség, hogy a társasház esetében az épületek közös részei - tehát lépcsőház, tető, telek és a többi - a lakástulajdonosok közös tulajdonában vannak, míg a lakásszövetkezetek esetében mindez a lakásszövetkezetek mint jogi személyiség t ulajdonát képezik. A lakástulajdonosok szempontjából ugyanakkor a két forma között praktikusan kevés különbség adódik. Én találkoztam olyan emberrel, aki maga sem tudta megmondani, hogy ő most tulajdonképpen lakásszövetkezeti vagy társasházi lakásban lakik . Tehát, mint említettem, mintegy 280 ezer lakás tartozik a lakásszövetkezeti formához, és már az egymilliót is meghaladja a társasházi formába tartozó lakások száma. Elhangzott az eddigiek során, hogy az 1977ben megalkotott 12. törvényerejű rendelet szab ályozta a lakásszövetkezetek dolgát. Ez '92ig élt, amikor aztán egy mozdulattal besöpörtük őket a szövetkezeti törvény alá, ahol több termelő típusú szövetkezettel - tehát ipari, szolgáltató, fogyasztási szövetkezetekkel - együtt véltük rendezni a lakássz övetkezetek dolgát, ami nem hozott jó eredményt. Ezt hamar fölismertük, és a 2000. évi, új szövetkezetekről szóló törvény rendelkezett arról, hogy 2006ig meg kell alkotni külön az új lakásszövetkezetekről szóló törvényt; és íme, kivételes eset, két évvel a lejáró határidő előtt a parlament előtt van, és vitatkozunk az új lakásszövetkezeti törvényről. A törvényjavaslat gyakorlati jelentősége az, hogy szabályozza a szövetkezeti tulajdonú épületek fenntartásának, működtetésének feltételeit. Újak építésével va lóban nem foglalkozik, ahogy azt Szentgyörgyvölgyi képviselő úr az előbb sérelmezte vagy hiányolta. Ennek valószínűleg az a gyakorlati tapasztalás, felismerés az oka, hogy tulajdonképpen '85 óta nem épülnek lakásszövetkezeti lakások; egyszerűen úgy tűnik, hogy az idő eljárt e felett a forma felett, és feltehetően az előterjesztő nem kívánja segíteni, hogy újból ilyen formában keletkezzenek vagy létesüljenek lakások. Egyébként meg kell mondani, hogy NyugatEurópában, ahol a lakásszövetkezet nem a tulajdonjog on, hanem a bérleti jogon alapul, nagy hagyománya van a lakásszövetkezeteknek. Az utóbbi évtizedekben már ott sem az egykori alapelv, a szolidaritás és egymás megsegítésének elve hozza működésbe ezeket a lakásszövetkezeteket, hanem sokkal inkább az állami támogatások megszerzésére feljogosító formát ismerik és gyakorolják a lakásszövetkezetek képében. Mielőtt azonban magáról az előttünk lévő jogszabálytervezetről beszélnék, a könnyebb érthetőség kedvéért érdemes pár gondolat erejéig kitérni a lakásszövetkez etek európai és magyarországi előzményeire és a kettő közötti különbségekre, eltérésekre. A magyarországi előzményekről csak nagyon röviden, mert erről Szentgyörgyvölgyi képviselő úr igen részletesen, alaposan beszélt, de pontosan azért, hogy megértsük a k ülönbséget, talán érdemes a nemzetközi, nyugateurópai gyakorlatról pár gondolatot ejteni. Nem egy országban a szövetkezés spontán módon jött létre, alakult ki. A nyugati típusú lakásszövetkezet szerződéses jogviszonyban áll tagjaival, akik a belépési díjk ént is felfogható üzletrészük fejében használati jogot kapnak. Ez kevesebb, mint a tulajdonjog, viszont több a bérleti jognál; vagyont testesít meg, örökölhető és szavazásra jogosít. Az üzletrész nem értékesíthető a piacon. Ha valaki elköltözik, visszakapj a az induláskor befizetett pénzét, egy sajátos számítási módszerrel kalkulálva; a lakás időközbeni amortizációját és piaci értéknövekedését egyaránt figyelembe veszik ilyenkor ennél a számításnál. Természetesen a lakás használatáé rt ott rendszeresen bérleti díjat is kell fizetni. Ennek nagyságát a szövetkezet menedzsmentje, a lakók és a helyi önkormányzat képviselői alkotta testület határozza meg. Ha fizetési kötelezettségének valaki nem tesz eleget, számíthat rá, hogy saját üzletr észéből fogják levonni a lakbért. A fedél a feje fölött tehát addig garantált, amíg fel nem éli ezt az összeget. Ha egy család átmenetileg nehéz helyzetbe kerül, van némi tartaléka, s nem fenyegeti rögtön a kilakoltatás réme, ugyanakkor a szövetkezet gazdá lkodása sem lehetetlenedik el a lakbérhátralékosok miatt. A lakásszövetkezetek viszonylag olcsón jó színvonalú lakást tesznek lehetővé, s ezt az adottságukat az önkormányzatok is kihasználják szociális feladatok ellátására. Ebben az esetben az
