Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 27 (167. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SEMJÉN ZSOLT (Fidesz):
696 gyávaságból akarta a békét. Károly volt az egyetlen korabeli uralkodó, aki a háború két els ő esztendejét a hadszíntereken töltötte. Éppen a fronton szerzett szörnyű élmények győzték meg arról, hogy a háború értelmetlen tömeggyilkosság, aminek mielőbb véget kell vetni. Károly mindhiába próbálta II. Vilmost rávenni a békekötésre. Reménytelenül győ zködte a német császárt a vérontás haszontalanságáról. Törekvése elbukott a berlini vezérkar meggyőződésén: ezt a háborút a központi hatalmak megnyerik. Már a koronázáskor beindult a propagandagépezet Károly és felesége, Zita ellen. Azt híresztelték, hogy iszákos és kicsapongó életet él, jóllehet aszketikus, hűséges és rendkívül fegyelmezett volt. Zita királynőt Bourbonpármai származása miatt Németországban franciának, Ausztriában taljánnak bélyegezték. A mai napig sok történész bizonyos távolságtartással szemléli Károly béketörekvéseit. Természetesen minden történelmipolitikai eseményt - akkor és utólag - több szempontból lehet megközelíteni. Károly királyé az volt, hogy a lelkiismeretére hallgatott: személyesen vállalt felelősséget a fegyvernyugvásért. V égső soron nem politikai megfontolásokból, hanem személyes hitéből érthetjük meg azt, hogy mindenáron el akarta kerülni a további vérontást. Károly tollából származó idézetek bizonyítják: inkább elszenvedte, mintsem saját maga tett volna igazságtalanságot. Az első világháború nyomán és következtében a cári Oroszország helyét a Szovjetunió foglalta el, a vesztes Németország versaillesi tönkretétele és megalázása teret nyitott a nemzetiszocialista ideológiának. És eltűnt a térképről a soknemzetiségű Habsburgmonarchia is. Az OsztrákMagyar Birodalommal együtt elenyészett az a nagy történelmi keret, amely - még ha erről megoszlik is a monarchia népeinek emlékezete - a középeurópai nemzetek együttélését és fejlődését biztosította. Helyében a győztesek érdekei szerint mesterségesen összetákolt, az etnikai és történelmi tényeket semmibe vevő, a nagyhatalmaktól függő, nekik kiszolgáltatott utódállamok jöttek létre. Hazánkat megcsonkították, a történelmi Magyarország kétharmadát, lakosságának több mint felét elszak ították, a Kárpátmedencei magyarság egyharmada került idegen impérium kényekedvének kiszolgáltatott kisebbségi létbe. A köztársasági kormány nyomására 1919 márciusában a családnak el kellett hagynia Ausztriát. Károly, Zita és gyermekeik Svájcban leltek m enedékre. Károly - mint koronázott magyar király - két eredménytelen restaurációs kísérletet tett a Magyarországra való visszatérésre. A történészek számos motivációra mutatnak rá: a trianoni diktátum tragédiájára, a proletárdiktatúra rémuralmára, a Horthy Miklós ellentengernagy hatalomátvétele által megnyíltnak vélt lehetőségekre. Törekvéseit mindez bizonnyal ösztönözte, de az elmélyült vizsgálat megmutatta, hogy a politikai számítások előtt és fölött ismét a lelkiismeret szava volt a döntő: az uralkodó úg y érezte, hűségesnek kell maradnia uralkodói esküjéhez. Magyarország hercegprímása, Csernoch János bíboros a következő szavak kíséretében tette Károly fejére a Szent Koronát: “Ma rád száll a királyság, neked kell gondoskodnod a terád bízott nyájról.” Károl y hűséges akart maradni esküjéhez. A győztes hatalmak elhatározták, hogy a kényelmetlenné vált Károlyt eltávolítják, és Madeira szigetére száműzték. Károly király rövid életét beárnyékolták a tragédiák: kétségek között vállalt, eredménytelennek bizonyult b éketörekvése, a sok évszázados birodalom széthullása, sikertelen visszatérési kísérletei, megalázó száműzetése, a nélkülözés és a betegség. De más mércével mérnek a mennyben és a Földön. Ott a végső mérce nem a siker, hanem az életszentség. Ez az üzenete a nnak, hogy az egyház boldoggá avatja Károly királyt. Ez a szertartás nem evilági politikáról szól, nem történelmi viták eldöntéséről, nem alkotmányjogi kérdésekről, és még csak nem is egy történelmi személyiség historikus szerepének megítéléséről. A lényeg az, hogy valaki saját kora adott történelmi helyzetében, a maga sajátos életállapotában Jézus példáját követve és ezzel másoknak konkrét példát adva készen áll Krisztus követésére. IV. Károly a világháború embertelenségében a béke embere volt. Adja Isten, hogy szent királyaink sorában, Szent Istvánnal és Szent Lászlóval együtt Boldog Károly is égi közbenjárónk legyen!
