Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 27 (167. szám) - Gusztos Péter (SZDSZ) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “Verespatak = ciánszennyezés?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
631 mindenki tudja, hogy négy éve Nagybányán egy hasonló technológiával működő létesítmény okozta az emlékezetes tiszai katasztrófát. A verespataki aranykitermelési beruházás szándéka 2002 augusztus ában vált nyilvánvalóvá, és többékevésbé azóta aggasztja a magyar közvéleményt; teljes joggal, hiszen az említett tiszai ciánszennyezés óta közismert: a hasonló beruházások valóban veszélyesek hazánk környezetére. Különösen érthető az aggodalom akkor, ami kor ismeretes, hogy a verespataki beruházó - ahogy az előbb is említettem - az akkori károkozó nagybányai technológiához hasonló módszert kíván alkalmazni az arany és az ezüst kitermeléséhez. Valóban lehetséges tehát, hogy újabb környezeti katasztrófa sújt ja, sújthatja majd az érintett hazai élővizeket. Tudjuk, hogy az ön által vezetett minisztérium számos lépést tett már a beruházás körülményeinek tisztázása érdekében, azonban megnyugtató válasszal a mai napig nem rendelkezünk. Természetesen tisztában vagy ok azzal, hogy mind a minisztérium, mind pedig a magyar kormány lehetőségei korlátozottak, hiszen a beruházás helyszíne egy másik szuverén állam területén van. A román társminisztérium és a kormány döntési jogköre ezért tehát megkérdőjelezhetetlen. Mégis k érdezem a tisztelt miniszter urat, hogy egyrészt milyen lépéseket tett eddig a miniszter úr, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium a verespataki aranybányaberuházás ügyében, illetve mik a magyar kormány további lehetőségei és szándékai ebben az ügyben. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter úr válaszol. Parancsoljon! DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és v ízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A tervezett aranybánya környékén élők egészsége, a kárpáti táj védelme, a Maros- és a Tiszavölgy élővilága szempontjából azt szeretnénk, ha ez a hírhedt beruházás egyáltalá n nem valósulna meg. Erről a projektről 1998 óta van információ, először ’97ben nyújtotta be a beruházó az illetékes hatóságokhoz a kérelmét. Hadd mondjam azt, hogy 1998 és 2002 között semmi nem történt magyar oldalról ezzel kapcsolatban. Mígnem az első m agyar kormányzati fellépésre 2002 júliusában került sor, ekkor az úgynevezett espooi egyezmény alapján kértünk tájékoztatást a román társtárcától, és azóta rendszeresen, mintegy néhány havonkénti gyakorisággal felvetjük ezt az ügyet. (14.20) Sőt, 2004 márc iusában a Külügyminisztérium bekérette a román nagykövetet, és tájékoztatást kért az ügyről. Ezt követően történt meg az a helyszíni látogatásom idén júniusban, amelyen a román környezetvédelmi miniszter asszony is megismételte azt, hogy jelenleg nincs érv ényes környezetvédelmi engedélykérelem a román hatóságoknál, és megerősítette azt az ígéretet, amire korábban biztattuk már a román társtárcát, hogy az engedélyezési folyamatba magyar szakértőket is vonjanak be, és a nemzetközi szakértelem is legyen jelen. A magyar pozíció Verespatak tekintetében az, hogy ez a külszíni aranybányanyitási beruházás egyáltalán ne valósuljon meg, ezt a román hatóságok ne engedélyezzék, mert így a legkisebb valóban a környezeti kockázat, ha ez a létesítmény eleve létre sem jön. A környezeti hatásvizsgálatot az Európai Unió követelményei szerint kell elvégezni, és ebben magyar szakértői részvételt felajánlottam. Amennyiben ez a beruházás valamilyen formában mégis megvalósulna, akkor pedig olyan technológiai megoldásokat kell vála sztani, amelyek teljességgel kizárják a környezetszennyezést, vagyis a Marost és a Tiszát fenyegető, határokon átterjedő hatásoknak a kockázatát.
