Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - NAGY KÁLMÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
598 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalá somnak nem tervezett részében vagyok kénytelen reagálni a Kovács képviselő úr és Avarkeszi albizottsági elnök úr között kialakult vitával kapcsolatosan arra, hogy valóban méltatlan sietséggel lett lezárva az albizottsági munka, még akkor is, ha esetleg alk alom nyílik arra, hogy ezt tovább folytassuk október hó folyamán. Ugyanis az történt, mint ahogy a két héttel ezelőtti kisebbségi vélemény megfogalmazásakor volt alkalmam elmondani, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot oly hirtelen tette a tisztelt Ház a sztalára más előterjesztés hiányában, hogy nem volt alkalma az albizottságnak a munkáját érdemben befejezni. Avarkeszi elnök úr június 14én valóban kérte az albizottság tagjait arra, hogy módosító javaslatot szövegszerűen megfogalmazva szíveskedjenek elké szíteni annak érdekében, hogy azokat a szeptember eleji albizottsági ülésünkön érdemben meg tudjuk tárgyalni. Csak, elnök úr, nem volt szeptember 1jén ülés, és azóta sem volt egyetlen albizottsági ülés sem. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem volt módosító indítván y!) A dolog úgy néz ki, hogy a Házszabályból következett volna az a törvényszerűség, és nem is gondoltam arra, hogy ön a Házszabályt meg kívánja kerülni vagy esetleg nem kívánja követni. Ez albizottság meghatározott célra alakul, mint egy vizsgálóbizottság , és erre vonatkozóan a Házszabály egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a bizottság a munkáját jelentés készítésével zárja le, vagy ezen túlmenően még országgyűlési határozati javaslatot lehet tenni. Ezt higgyék el nekem, nemcsak azért, mert már láttam bizot tságot, vezettem is, de az úgynevezett lakásmaffiabizottság is, amely szintén ilyen típusú albizottság volt, ennek a metódusnak megfelelően dolgozott. De nem baj, még van arra lehetőségünk, hogy véleményt mondjunk albizottsági szinten. De meg kell állapít sam, hogy maga az az időpont, ami gyorsan előhozta ezt a törvényjavaslatot, és például az az időpont, ami azt jelenti, hogy most, este tíz órakor tárgyaljuk, ennek az igen fontos törvényjavaslatnak az általános vitája most zajlik, érdektelenség mellett, ez a méltánytalan, amit ennek a jogszabálynak a fontossága, kiemelt volta nem indokolt. Sőt, az ellenkezőjét indokolta volna, hogy most már áttérjek magára a legendás '57. évi IVesre. Az a joghallgató, aki az '57. évi IVesből nem bukott meg az egyetemen, m ert hol két éven keresztül, tehát négy féléven keresztül, hol három éven keresztül, hat féléven keresztül tanították az egyetemen legendás hírű tanszékvezetőkkel; aki ebből a tantárgyból nem bukott meg, azt tulajdonképpen a többi egyetemista ki is golyózta saját maga közül. Aki viszont letette a szigorlatot az államigazgatási eljárásban, arról mindenkinek az volt az általános véleménye, hogy valami galaktikus karambolnak kell történnie ahhoz, hogy ne tudja megszerezni a jogi diplomát. Vízválasztó volt az ál lamigazgatási eljárási törvény, mindenki nagyon tartott tőle, de nagyon szerette is a jogászok nagy része, hiszen legendás jogszabály volt, érthető volt, világos volt, logikus volt, jó szándékúnak nevezhető. Nagyon nehéz anyag volt, de szép volt. Azért hív ják '57. évinek, bár a Rákosirendszer után, annak tarthatatlansága után dolgozták ki, de '56os évi IVes törvénynek... - szóval, '56ot másért szeretjük. '57et sem e miatt a törvény miatt szeretjük, de rajtaragadt ez az '57. évi IVes. Ezzel kevesebb ba jom van, mint az 1949. évi alkotmányunk törvényével. (22.00) A nagy probléma akkor jelentkezett, amikor a joghallgatók, elvégezve az egyetemet, kikerültek a munka területére, általában a közigazgatásban kezdtek el dolgozni többségükben, miután lévén az ügy védség zárt pályának minősült akkoriban is, és rájöttek arra, hogy amit ők tanultak hat féléven keresztül, az a gyakorlatban nem működik, nem létezik, az ország, a környezetük és a világ, amit megismerhettek, az a zárt világ nem az államigazgatási szabályo k szerint épül fel és dolgozik. Ugyanis, emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőtársaimat, nem az államigazgatási eljárási törvény volt a szabály a Kádárdiktatúrában, hanem a tanácstörvény. Minden jogásznak rá kellett arra jönni, hogy kérem szépen, a mi országunkban és végül az egész Kádárrendszerben a tanácstörvény szerint működtünk, és amit most nem akarok paragrafusban leírni, az a következőt jelentette: reggel a tanácselnök bement a tanácsházára, megitta a kávéját, utána fölemelte a telefont,
