Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz):
568 vagy olyan reményeket ébreszteni, ami utána jelentős mértékben esetleg nem kerül kielégítésre, felesleges dolog. Nyilvánvalóan ez egy olyan na gyon lényeges részletkérdés, amit ön mondott, amit figyelembe kell venni, ugyanakkor ennek az intézményrendszerét alapjaiban nem érinti. Amit ön mondott ezzel kapcsolatosan - és itt talán a Széchenyitervre is lehetne visszautalni, hogy ott esetleg milyen hasonló eljárások voltak , maximálisan elítélem. Úgy érzem, hogy ezt a méltányossági nyugdíjemelést, vagy bármilyen más juttatást, ami rászoruló vagy szerencsétlen embereknek, mondhatni azt, jár, nemcsak jogszabályszerűen, hanem emberségből is, felhasznál ni bármiféle politikai indíttatású előnyszerzésre, bárhonnan is történik, elítélendő, ebben is egyetértek önnel. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most Braun Márton képviselő urat illeti a szó. DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz) : Köszönöm szépe n a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! “Súlyos gond Magyarországon, hogy év közben rendszeresen módosítják a költségvetési törvényt, ez ugyanis azt mutatja, hogy a döntéshozók nem veszik komolyan a saját elhatározásaikat.” - olvashattuk a hírekb en az Állami Számvevőszék megállapítását a 2003. évi költségvetés végrehajtásáról. A baj azonban sokkal nagyobb ennél, mert nemcsak a döntéshozók nem veszik komolyan a saját elhatározásaikat, hanem az állampolgárok, vagy ha úgy tetszik, a választópolgárok sem veszik komolyan a döntéshozókat. Így fordulhatott elő, hogy 2003 végére Magyarországon már csak két ember maradt, aki nem tudta, mekkora lesz a költségvetési hiány: az egyik történetesen a pénzügyminiszter volt, a másik pedig a miniszterelnök. Addigra már az ország összes, a közélet iránt érdeklődő polgára megtudhatta különböző gazdaságkutató intézetektől, bankoktól, egyéb makrogazdasággal foglalkozó szervezetektől, hogy valójában milyen hiány várható. A miniszterelnök azonban csak Thaiföldről visszaérk ezvén szembesült a valósággal, meg is lett a következménye: a pénzügyminiszter ment. Arról, hogy milyen lesz a 2004. évi teljesítmény, sokat mond, hogy a miniszterelnök ez esetben ki sem várta az év végét, már augusztusban ment. Ebből arra következtethetün k, hogy a 2003. év egy jó közepes év volt, rosszabb, mint az előző, de jobb, mint a következő. Valóban a sodródás, a hibás szakmai döntéseken alapuló gazdaságirányítás, az ebből fakadó hiteltelenség jellemezte a kormányt. És nemcsak itthon. Az indokolatlan forintleértékelés megingatta a magyar árfolyampolitika stabilitásába, kiszámíthatóságába vetett bizalmat. Higgyék el nekem, az Európa Tanács gazdasági bizottságának tagjaként több nemzetközi pénzügyi szervezet képviselőjével is volt alkalmam találkozni, értetlenül kérdezték: mi van maguknál? Tényleg, mi van nálunk? Egyrészt hallhattuk nemrég itt a parlamentben, hogy a gazdaság fejlődik, a jólét meg nagy. Olvasni meg azt olvassuk az ÁSZ jelentésében 2003ról, hogy a költségvetés sarokszámaiból egyiket sem sikerült teljesíteni, nem csak a költségvetési hiány nőtt meg 163,5 milliárd forinttal, hanem az államadósság is. (Göndör István: És erős a forint!) Mindez úgy, hogy közben privatizáltunk. Azért ez, valljuk be, nem kis teljesítmény. Persze a kormány is érz ékelte a problémákat, rendkívüli éleslátással rájöttek, hogy a problémák oka a kormány rossz kommunikációjában van. Ez az oka annak, hogy az emberek nem érzékelik, hogy most már itt élnek a jólét közepén. Mi, az ellenzék ugyan mondtuk, hogy nem a kommuniká ció rossz, hanem maga a kormány, de hiába, ragaszkodtak az előbbihez. Elkezdték hát az új kommunikációt. Ennek az volt a lényege, hogy például amikor megnyirbálták a lakástámogatásokat, akkor arról beszéltek, hogy kiteljesítik, szélesebb körben teszik hozz áférhetővé azokat. És egy ország sajnálta azokat a minisztereket, akiknek még a régi, rossz, igazságtalan rendszerben kellett felvenniük a hiteleket. Olyan új támogatási formákat hirdettek meg, amiket aztán nem vett igénybe senki. Ez egy költségkímélő mego ldás. Mindenki megelégedett, hogy rengeteg pénz van támogatásokra, ez a
