Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - IMRE ZSOLT (Fidesz):
564 Az előttünk lévő 2003. évi zárszámadás azért is tart számot kiemelt figyelemre, mert egy kormányváltást követő év új kormányának első költségvetéséről szól, amelyben azonnal tetten is érhető, hogy az új kormány milyen társadalom, gazdaság- vagy szociálpolitikai célokat preferált. Különös fénytörésb e helyezi ezt a beszámolót, hogy benyújtója - mint ahogy már Tállai képviselő úr is említette , a Medgyessykormány azóta megbukott, és most politikai főnixmadárként saját poraiból próbál újra életre kelni Gyurcsánykormány néven. Engedjék meg, hogy a tár gyra térve, tisztelt képviselőtársaim, most elsősorban a szociális ágazat fejezeteinek előirányzataira összpontosítsak, természetesen nem a teljesség igényével. Elég egy pillantást vetni a fő számokra, rögtön megállapíthatjuk, hogy 2003ban a szociális tár ca költségvetési pozíciója és érdekérvényesítő képessége 2002höz képest jelentős mértékben romlott, amikor is a 69,2 milliárd forintról 2003ra 50,9 milliárd forintra csökkent a tárca által ténylegesen felhasznált összeg. Tehát túlzás nélkül mondhatom, ho gy ennél azért már sikeresebb évet is zárt a szaktárca. Elég, ha csak az előző négy évre gondolunk. Kétségtelenül voltak pozitív irányú kormányzati intézkedések és törekvések, mégis úgy ítéljük meg, hogy a fogyatékosügy, az idősügy és a szociális intézmény ek rekonstrukciójának ügye a 2003. év áldozatai voltak. Néhány konkrét számadat ezek alátámasztására: A fogyatékosügyi program támogatására a 2002es 848 millió forintos teljesítés mellett 2003ban 268 millióra csökkent a támogatás. Ez a 268 millió forint is egyébként egyértelműen az előző évek megkezdett beruházásaira rendelt költségvetési források áthúzódó hatása volt, 2003ban gyakorlatilag nem is történt tervezés. Az Idősügyi Tanács programjához 2002ben még 31 millió forint támogatás járt; ez 2003ban 10,5 millióra csökkent, egyértelmű üzenetként az idősek társadalma felé. Jelentős mértékű forráscsökkenés történt a szociális intézmények rekonstrukciója terén: a 2002. évi támogatás 700 millió forintjáról 2003ban 440 millió forintra csökkent, és ez az ös szeg is az előző évről áthúzódó forrás. Az egyházi szociális intézmények 2003ban gyakorlatilag az előző évi 311 millió forintos támogatásukat teljes mértékben elveszítették. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a másik oldalon ezeknek az intézménye knek az állami normatív támogatása emelkedett, de ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy azokat az intézményi rekonstrukciókat, amelyeket az előző négy esztendőben a polgári kormány elkezdett, felelőtlenség volt ilyen módon megakasztani. Úgy ítéljük meg, ho gy a családok sem érezhették azt, hogy igazából a 2003. év nyertesei lennének. Sőt! Bizonyára sokan örültek a családi pótlék 20 százalékos emelésének, de annak már egyáltalán nem, hogy a szocialista kormány befagyasztotta a gyed összegének felső határát, é s ezt azóta sem emelte meg. Szintén befagyasztották a gyermekek után járó adókedvezmény összegét, több mint egymilliárd forinttal csökkentették a családpolitikai programok támogatására fordítható összegeket. Megszűnt az állami gondoskodásból kikerült fiata lok lakáshoz jutásának a támogatása is, valamint 20 százalékkal csökkent a gyermekvédelmi törvényben előírt feladatokra fordítható forrás. Ezek alapján azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy 2003 nem a családok és a gyermekek éve volt. Jelentős veszteséget kö nyvelhettek el a szakmai fejlesztésre irányuló intézkedések is. Konkrétan 800 millió forinttal jutott kevesebb a szak- és alapellátások fejlesztésére. Ugyanennyivel kurtították meg a szociális válságkezelő programokra fordítható források összegét, továbbá 4,5 milliárd forinttal jutott kevesebb 2003ban az egyes kiemelt egészség- és szociálpolitikai feladatok támogatására. Mindezek tükrében, azt hiszem, látható, hogy a szociális ágazatban 2003 a visszalépés éve volt az előző polgári évekhez, a polgári kormán y éveihez képest. A fejlesztések vagy radikálisan csökkentek, vagy egyszerűen megszűntek. A családi rendszerek ellentmondásosan fejlődtek: a kevesebb előzetes erőfeszítést igénylő ellátások esetén, mint a családi pótlék, az anyasági segély, a kispapa fizet ett szülési szabadsága, növekedés volt tapasztalható, de az úgynevezett munkaelőélethez
