Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
525 megbomlott, amit jól mutat az a tény, hogy a hiány márciustól minden hónapban az előző év hasonló időszakában tapasztalt érték kétszerese körül mozgott. Számokra lefordítva ez azt jelentette, hogy amíg 2001ben 22,5 milliárd euró között volt, é s 2002ben is 2,2 milliárd forint volt a külkereskedelmi mérleg hiánya, addig ez 2003 végére már meghaladta a 3 milliárd eurót, azaz a '98as 1,7 milliárdos eurószint duplájára nőtt. Ez óhatatlanul azzal járt együtt, hogy az exportimport olló 2001ben még az export javára mutatott 2 százalékos többletet, ellentétben 2003mal, amikor az import bővülése 5 százalékkal meghaladta az exportszektorét. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy itt az export nem tudta azt a teljesítményt hozni, amit egy európai konjunktúra a számára felkínált. Működőtőkebeáramlás; a működőtőkebeáramlás visszaesése szembetűnő. Amíg 1999ben a KeletEurópába érkező működő tőke 13 százaléka érkezett hazánkba, addig ez 2003ban 3 százalék volt. 13 százalékról 3 százalékra esett vissza, azaz a z egészből jutott 3 százalék 2003ban. A tavalyi nettó működőtőkebeáramlást tovább apasztotta, hogy egyes hazai multinacionális cégek 560 millió euró értékben fektettek be a szomszédos országokban - kedvező hatás, azt gondolom, emiatt nem kell szomorkodnu nk. Szomorkodni inkább amiatt kell, hogy ez a beáramlás sajnos jelentős mértékben visszaesett, és KeletEurópában Magyarország elvesztette a korábbi éllovas szerepét. 19982000 között évente átlagosan 979 millió euró, azaz durván 1 milliárd euró nagyságren dű volt a tőkebeáramlás, 2003ban ez ennek kevesebb mint egytizedére olvadt, 5060 millió euró között van a végleges szám. Ez sajnos azt jelenti, hogy Magyarország működő tőkével sem tudta pótolni a növekedési lehetőségeit. Csak mellékesen jegyzem megy - á llamtitkár úr erről nyilván hallgatott , hogy a korábbi ígéretekkel szemben nem tudtunk olyan komoly beruházásokat Magyarországra vonzani, amelyek mindenképpen segítettek volna az exportban és a magyar gazdaság teljesítményében. Mondok önnek - mert kicsit csodálkozva néz rám - három példát: Toyota, Peugeot, Hyundai; három olyan nagyberuházás, amelyek közül egy is jelentős mértékben segített volna bennünket. Hallottunk mindenről, kitűnő francia kapcsolatokról, hallottunk arról, hogy Kínában és DélKoreában melyik miniszter mikor járt, de az eredmény minősít. Ebből a szempontból ez egy elvesztett lehetőség volt. Foglalkoztatottság kérdése; a foglalkoztatottság arányaiban tavaly enyhén javult, szerkezetében azonban rendkívül kedvezőtlen irányú átalakulást muta tott, ami elsősorban abból adódott, hogy a kormányzat mértéktelenül felduzzasztotta a költségvetési szférában dolgozók létszámát - itt több mint 30 ezer munkahellyel van több, mint korábban , miközben az államapparátus teljesítménye érezhetően nem javult, sőt a különböző felmérések szerint romlott. Ez a trend egyértelműen a hatékonyság romlásának irányába mutatott. Számokat is mondok: 2002 májusában 786 700 fő volt alkalmazásban a költségvetési szférában, 2003 novemberében pedig 819 ezer fő, azaz 32 300 fő vel volt több egy év után ebben a szférában, mint korábban, miközben a versenyszférában alig 4 ezerrel dolgoztak többen. Tehát azt kell mondanom, hogy a munkahelyteremtésnek sajnos egy rossz irányát választotta a kormány, jelentősen növelve a jövedelemcent ralizációt, az újraelosztás mértékét és az elvonásokat a vállalkozói szektorból. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kilencvenes években az Európai Unióban fordulat történt ebben a kérdésben. Korábban az Unió is a munkanélküliség csökkentésére tette a hang súlyt, '97ben azonban egy teljesen világos új irányt fogalmaztak meg az Unió vezetői, azt mondták, hogy a foglalkoztatottság növelése a prioritás. Ebből a szempontból az Európai Unióban a jelenlegi 65 százalékos foglalkoztatási rátát kívánják 70 százalékr a növelni 2010re; Magyarországon ez az arány most 51 százalék. Tehát van mit javítani, az aktív foglalkoztatottak 3,9 milliós becsült száma jóval alacsonyabb még az uniós átlagnál is. Infláció kérdése; azt is mondhattam volna a bevezetőmben, hogy a bűvös 4,5 százalék jegyében telt el 2003. Mit is ígért László Csaba, mit is ígért Burány Sándor, mit ígért a Medgyessykormány? Azt ígérte, hogy 4,5 százalék lesz a gazdasági növekedés, 4,5 százalék lesz az infláció mértéke, és 4,5 százalék lesz az államháztartá si hiány mértéke. Emlékszünk rá, László Csaba és kollégái diadalmenetben vonultak be a parlamentbe, hozva az akkori következő évi költségvetést.
