Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GOMBOS ANDRÁS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
4544 miért kellene az államnak odaadni a termelőknek, akik ezt a kibocsátást egyébként nem is produkálják. Akkor miért nem az állam értékesíti, miért nem ő dobja - akár belföldi - piacra, ha úgy tetszik, árverés során, vagy az európai piacon keresztül miért nem értékesítik? Azt szerettem volna elmondani, igen tisztelt képviselőtársam, hogy én támogatom azt, amit ön mondott, csak akkor amit ön fövetett, a törvény szövegében ugyaní gy jelenjen meg, és ne kötelező jelleggel kelljen kiosztani azt, ami egyébként egy kibocsátónak nem is kell, mert nincs rá igénye, hiszen nincs kibocsátása; esetleg annak az ötödével, tizedével rendelkezik, mint amit valamilyen számítás alapján ezen kötele ző érvényű kiosztásként ráruháznánk; akkor az maradjon tartalékban az államnál. Azt gondolom, hogy nincs kettőnk közt vita. A vita ott van, hogy az, amiről beszélünk, a törvényjavaslatban nem köszön vissza, és én azt szeretném, ha ez onnan visszaköszönne. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Gombos András államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Gombos András bólint.) Öné a szó. DR. GOMBOS ANDRÁS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Legelőször szeretném tisztelettel megköszönni a vitában elhangzott véleményeket. Úgy gondolom, hogy nagyon sokrétű szempontok kerültek felso rolásra. Megköszönöm a támogató, a kritikus észrevételeket, mert úgy gondolom, hogy mindkettőnek van realitása, van alapja, és úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat elfogadása során majd hasznosítani tudjuk. Általánosságokban először annyit szeretnék elmond ani, hogy úgy gondolom, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban kibontakozott vita során nagyon sok fontos gondolat merült fel, de talán érdemes visszatekinteni 1987re, amikor a “Közös jövőnk” nyilatkozatot megfogalmazták, és az elején voltam bátor ezt me gemlíteni, ami arról szól, hogy a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely biztosítja a jelen igényeinek kielégítését, a jelen társadalmi igényeinek kielégítését oly módon, hogy esélyt ad arra, hogy az utána jövő generációnak is esélye legyen az igényei kielégítésére. Ez azt jelenti az én megítélésem szerint, hogy ebben a tekintetben legalább három fő gondolatiság, legalább három fő láb - így szoktam általában mondani - körül kell gondolkodnunk. Az egyik ilyen láb kétségtelenül a környezetvédelem, a körn yezet állapotának kérdése, amiről itt ma sok szó esett. A másik nagyon fontos érdekcsoport és szabályozandó terület a gazdaság kérdése. A harmadik nagyon fontos csoport a társadalom kérdése, jelesül a társadalom érdekeinek megjelenítése, mert a társadalom érdeke többek között az is, hogy megfelelően, jól működő gazdaság legyen, amely az ő igényeit kielégíti, ugyanakkor a fenntartható fejlődés érdekében és annak mentén a környezetünk fenntarthatóságát, annak megőrzését is fontosnak kell tartanunk. Amikor err ől gondolkodunk, és erről beszélünk, akkor mindenféleképpen ennek ez egyensúlynak, ennek a harmóniának a dominanciájára szeretném a szíves figyelmüket felhívni, mert hiszen olyan szabályozások kellenek, hogy ezt a három érdekcsoportot, ezt a három reguláci ós csoportot és a három regulációt valamilyen módon összhangba hozzuk; összhangba hozzuk a környezet érdekét, összhangba hozzuk a gazdaság érdekét annak érdekében, hogy a társadalom megfelelően tudja kielégíteni az igényeit. Különböző módon van lehetőségün k arra, hogy ezeket az igényeket kielégítsük, amit ez támaszt elénk. Vannak a taxatív regulációk, amikor pontosan előírjuk azt, hogy mit hogyan, milyen módon kell elkövetnünk, szabályoznunk és végeznünk. A másik lehetőség a különböző terelőeszközök tárháza ; ezek elsősorban gazdaságpolitikai, gazdasági kérdések, ha tetszik, kereskedelmi kérdések, mint erre a törvényben szabályozás is van, amely tereli a társadalmat abba az irányba, hogy a gazdaság úgy működjön, hogy kielégítse a társadalomnak azt az igényét, ami az anyagi javak tekintetében számára igényként merül föl, de a társadalomnak olyan igényét is elégítse ki, hogy a társadalom egészségét, a
