Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
455 támasztja alá. A környező országok államháztartási hiánya, az ott tapasztalt inflációs mértékek, illetve a jegybanki alapkamatok semmilyen tekintetben nem támasztják alá azt az érvelést, hogy ez a hiány csak ilyen kamatszintek mellett finanszírozható. Ugyanezt támasztja alá, hogy óriási különbség van a devizában fel vett hitelek, illetve a forintban felvett hitelek kamatai között. Ez arra ösztönzi a magyar gazdaság szereplőit, de a magánszemélyeket is, hogy egyre nagyobb kockázatot, árfolyamkockázatot vállalva tömegesen devizában vegyék fel a hiteleket. Itt a parlamen t nyilvánossága előtt, úgy gondolom, el kell mondanunk azt, hogy ezért a felelősséget kinek kell vállalnia; mert erre ösztönzi az a kamatpolitika a magyar befektetőket, a magyar vállalkozókat, a magyar magánembereket, hogy a nagy kockázatú devizában vegyék fel hiteleiket. Mit is jelent még ez a nagy kamat? Azt jelenti, hogy a magyar adófizetők pénzéből az indokolatlannál többet tesznek zsebre a külföldi befektetők. Akkor föl kell tenni a kérdést, hogy ki is támogatja a bankárokat. Elnök úr bizottsági ülésen fölvetette azt is, hogy mára már a vállalati szektor is megtakarítóvá vált. Igen, természetesen ez történik, ilyen kamatok mellett ugyanis a vállalatok nem tudják kitermelni azt a jövedelemszintet, amelyet az egyszerű bankbetétek biztosítanak, így nyilván való és természetes az a magatartásuk, amit e tekintetben gyakorolnak. Egyébként a bizottsági ülésen a kamatpolitika kérdéskörében, úgy gondolom, elnök úr számos kérdésben saját magával is ellentmondásba került, itt most nem akarom tételesen a példákat fel sorolni. Az árfolyampolitikáról: nem vitatható az a megállapítása a jegybanknak, hogy az erős forint érték a gazdaságban. De vitatható az, hogy egy túlértékelt forint valóban értéke a gazdaságban, vagy pedig a gazdasági növekedés egyik legfontosabb gátjá vá válik. Itt szeretnék egy példát elmondani, amit a gazdasági bizottság ülésén is elmondtam, hogy a választókörzetemben könnyűipari társaságok működnek, amelyek az elmúlt időszakban bizony rendkívüli módon megszenvedték az erős forint negatív hatásait. Ne m mondom azt, hogy az egyedüli oka az volt, hogy ezek a társaságok megszüntették a tevékenységüket, itt cipőipari tevékenységről, ruházati tevékenységről beszélek, de ez is hozzájárult mindenképpen: egyrészt az olcsó import, illetve a túlértékelt forint mi ndenképpen hozzájárult a versenyképességük csökkentéséhez. Itt szeretnék kitérni egy amerikai példára. Elnök úr többször kifejtette azt, hogy az erős forint bizony rendkívüli érték és a gazdasági növekedés egyik feltétele. Egy amerikai közgazdász, ismerve a dollár árfolyamának alakulását az elmúlt néhány évben, még azt a véleményt is megfogalmazta, hogy további 20 százalék gyengülés szükséges ahhoz a dollár árfolyamában, hogy az Egyesült Államokban az államháztartási hiány növekedése megállítható legyen. Ta lán valamiféle párhuzam a forint árfolyama, illetve a dollár árfolyama között mégis csak van. Befejezésül, mert hiszen még nagyon sok mindenről lehetne beszélni, egy érdekes és szemléletes példát szeretnék elmondani. Teljesen véletlen az egybeesés, de ugya nazon a napon, amikor a jegybankelnök urat a költségvetési bizottságban meghallgattuk, az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő bank elnökének kongresszusi meghallgatása is megtörtént. Itt, ugyanúgy, mint a korábbi években, a jegybankelnök úr ren dkívül visszafogottan nyilatkozott a gazdaságról. Óva intette a kongresszus tagjait attól, hogy a hiány növekedése érdekében ne tegyenek meg mindent, pontosabban arra ösztönözte őket, hogy a következő öt évben, óvatos lépésekkel ugyan, de érjék el azt, hog y a költségvetési hiány, ami hatalmas méretűre nőtt az elmúlt időszakban, csökkenjen. Tehát rendkívül óvatosan és visszafogottan nyilatkozott, szemben Járai úrral, aki feltűnést keltve hangzatos nyilatkozatokat tett egy olyan helyzetben, amikor pontosan az ellenkezőjére lett volna szükség. Meg is lett az eredménye. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag visszhang nélkül haladt ez a meghallgatás, Magyarországon viszont ismét fölkorbácsolódtak az indulatok, és ismét olyan változások következtek be, amelyek nem szolgálták a magyar gazdaság érdekeit. Még egy dologról szeretnék ezzel kapcsolatban beszélni. Az elmúlt időszakban és az elmúlt két évben az MNB vezetésének lépéseiről, ha visszafogottan értékelünk is, akkor is azt mondhatjuk el, hogy ezek a lépések aszim metrikusak és inkonzisztensek voltak. Ha egy picit durvábban
