Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ):
4526 fejlődés ütközésének középpontjában. Mert biztos, hogy mind a két folyamatot egyszerre nem lehet szolgálni. A magyar kormány ugyanúgy, mint az összes európai kormány, sőt mondhatjuk, hogy a világon ma tulajdonképpen érvényben lév ő társadalmi rendeket vezető kormányok mindmindmind sajnos a gazdasági növekedésben érdekeltek, és valójában a társadalmi életünknek szinte célja a gazdasági növekedés. Ez a cél felülmúlja a környezeti értékeket, a környezeti feltételeket, és nemegyszer ez a gazdasági növekedés mint cél az emberi értékeket is maga alá rendeli. Valójában, amikor az emissziókereskedelemről beszélünk, akkor én még ezen a fogalmon belül is, őszintén meg kell hogy mondjam, nem szeretem az emissziókereskedelmet; nem szeretem, m ert őszintén szólva kufárkodásnak tartom. Olyanfajta kufárkodásnak, amely talán valamit enyhít a problémákon, de semmiképpen nem vezet a megoldás felé. (13.50) Azt gondolom, azt azért nyugodtan elmondhatjuk, nem meglepetés - s ha körbenézünk ebben a témakö rben, rávilágíthatunk arra , hogy csak akkor tudnánk megállítani azt a folyamatot, amit a károsanyagkibocsátás jelent, az üvegházhatás kiváltása terén csak akkor tudnánk eredményt elérni a fosszilis energiák felhasználásával, ha a világon minden ország e gyütt, egyszerre vezetné be ennek a csökkentését. Az a fajta megoldás, amiben ma vagyunk, hogy egy kicsit adunk is meg egy kicsit nem is, valójában nem jó, s nemcsak azért, mert a kiotói jegyzőkönyvet nem írta alá az Egyesült Államok. Kínának nem kellett a láírni, ebben a vonatkozásban Kína mennyiségileg mégis feleannyi anyagot bocsát ki, mint az Egyesült Államok, még akkor is, ha ez az egy főre eső számítások szerint más adatot eredményez. Azt szeretném mondani, hogy addig, amíg ebben a dologban a globális szintű - nemcsak gondolkodásra, hanem - cselekvésre rá nem tudunk állni, addig bizony egy kicsit reménytelen ennek az ügynek a valódi kezelése. Azért sem szeretem az emissziókereskedelmet, mert őszintén szólva tartok attól, hogy ebben a dologban a tőkeerős országok nyernek majd, miközben a környezet veszít, mert a tőkeerős országok tulajdonképpen folytathatják a fenntarthatatlan energiahasználati szokásaikat, sőt a technológiatranszfer révén átültethetik azokat a gazdaságilag gyengébb országokba is. Ez nemc sak az éghajlatvédelem hosszú távú érdekeit sérti, hanem sérti az egyes országcsoportok közötti viszonyt is, mert így az erősek az első körben, azaz abban a távban, amiről most rendelkezünk, viszonylag olcsón hozzá tudnak jutni a gyengék kibocsátási lehető ségeihez, és nem tudjuk, mi lesz később, amikor már a strukturális átalakításokra kell sort keríteni, ami lényegesen drágább lesz, hiszen tudjuk, hogy ma azért tudunk eladni, mert összeomlott a szocialista nagyipar, ezért van feleslegünk a kvótákból. De ez el fog múlni, egy idő múlva nem lesz feleslegünk a kvótákból, s akkor már be kell ruházni a strukturális átalakításhoz, és nem tudjuk, hogy a mostani feltételek között ez rendben lesze vagy sem. Hosszasan tudnék még erről a problémáról beszélni, szívesen is beszélnék, de be vagyok szorítva a tízperces időkeretbe. Az előttünk fekvő javaslatról is mondanék néhány kritikai észrevételt. Többek között az a kritikai észrevételem - ami egy picit több odafigyeléssel talán megoldható lett volna, és kérdezem is, ho gy miért nem ebben a technikában oldották meg a törvényjavaslatot , hogy az alapelveket mellékletbe tesszük. Az alapelvek helye megítélésem szerint benne van a törvényjavaslat szövegében, mert az alapelveknek kell olyan állandóknak lenni, amelyek meghatár ozzák azokat a technikai részleteket, amikről a törvényjavaslat rendelkezik. Ez a fordított dolog számomra nem érthető. Nagyon örülnék annak, ha az alapelvek valóban törvényi szinten jelennének meg. A melléklet is a törvény része, de mint mindannyian tudju k, könnyebben változtatható, módosítható része, mint maga az alapmegfogalmazás. A következő problémám - amit szintén érdemes lenne erőteljesebben kezelni , hogy utalunk arra, hogy a kiosztott egységeknek összhangban kell lenniük a nemzeti éghajlatváltozá si programmal, ami pillanatnyilag nincs. Érdemes lenne a nemzeti éghajlatváltozási programmal is komolyabb módon foglalkozni.
