Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
4424 VARGA MIHÁLY , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök asszony. Val óban, a köztársasági elnök úr visszaküldte ezt a törvényjavaslatot, és elég határozottan megfogalmazta azt a véleményét, hogy mely pontokon lenne szükség arra, hogy a korábban elfogadott jogszabályon módosításra kerüljön sor. Az előttem szóló, a bizottság többségi véleményét ismertető Kovács Tibor egy részét emelte ki ennek a kérdéskörnek, ez pedig az a kérdés, amelyet a korábban elfogadott jogszabály úgy kívánt megjelölni, hogy a jegybank vezetői, alelnökei közül úgymond csak a monetáris politikáért felelő s alelnök vehet részt ezután a monetáris tanács munkájában. Több alkalommal a korábbi vita során is felhívtuk arra a MSZP és az SZDSZ képviselőinek a figyelmét, hogy jelenleg ilyen státusú, ilyen megjelölésű, ilyen munkakört ellátó alelnök a jegybank aleln ökei között nincs. Ennek ellenére ez pusztába kiáltott szó volt. Nem vették figyelembe több más javaslat és vélemény mellett ezt sem, így teljesen logikus volt, hogy a köztársasági elnök erre a torz jogalkotási pontra felhívta a figyelmet, és azzal küldte vissza a jogszabályt, hogy ezen a ponton feltétlenül változtatni kell. Kovács Tibor erről beszélt, és ha csak pusztán ez lett volna az oka annak, hogy az Országgyűlésnek ismételnie, repetáznia kell ebből a kérdésből, akkor akár ezt le is zárhatnánk röviden . De nem erről van szó. A köztársasági elnök ugyanis világosan fogalmaz a levelében, amikor azt írja, hogy a hozzá megküldött törvényjavaslat indoklása szerint a módosításokra azért van szükség, mert – idézem : “A hatékonyság növelése és a függetlenség er ősítése a cél.” Ehhez a köztársasági elnök még azt is hozzáteszi, hogy a pénzügyminiszter látogatása során - és itt újra idézek a levélből - a sokszínűség fokozását említette e törvényjavaslat indítékának. Tehát a hatékonyság növelése, a függetlenség erősí tése és a sokszínűség fokozása; ha jól megnézzük, hogy ez a módosítás mely pontnak tesz eleget, akkor kiderül, hogy egyiknek sem. A bizottság képviselői jelentős részének az volt az álláspontja, hogy ez a benyújtott módosító indítványok elfogadása esetén s em lesz másképp, azaz sem a hatékonyságot nem növeli ez a módosítás, sem a függetlenséget nem erősíti, sem a pénzügyminiszter által kívánatosnak tartott sokszínűséget nem fogja biztosítani, sőt ellenkezőleg: mind a három pontnak a változatlanul hagyott jog szabály ellentmond. Ebből a szempontból tehát szeretnénk, ha a parlament komolyan venné a köztársasági elnök által megfogalmazottakat, komolyan venné azt, hogy olyan jogszabálymódosításra van csak szükség, amely erősíti az európai uniós alapszerződésben, valamint az Európai Központi Bank által megfogalmazott elvárásokban leírtakat, azaz a magyar jegybank olyan nemzeti jegybank lenne, amely valóban függetlenül működik, a mindenkori kormányzati befolyásnak ellen tud állni; ellen tud állni azoknak a törekvése knek, amelyek rövid távú politikai, gazdaságpolitikai célokból kívánják meghatározni a jegybank döntéseit, és amelyek valóban lehetővé tennék, hogy hatékony döntéshozatal szülessen, azaz árfolyam, kamatpolitikai kérdésekben a jegybank monetáris tanácsa ez eket a döntéseket szuverén módon és rövid határidővel tudja meghozni. Mindezekből kifolyólag a bizottság kisebbségi részét képező képviselői nem támogatták az így benyújtott módosításokkal történő újraelfogadást. Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; először Herényi Károly képviselő úrnak, majd Font Sándor és Lezsák Sándor független képviselő urak nak. A frakcióvezető urat illeti a szó. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég tárgyaltuk ezt a törvényt az Országgyűlés színe előtt, és akkor én azt vizsgáltam a hozzászólá somban, hogy vajon mi az oka ennek a törvénymódosító javaslatnak, és az okok között
