Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - Dr. Fónagy János (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Látja? Nem látja? Na, látja!” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
4356 Államtitkár úr, kérdezem: számba vettéke döntésük következményeit? Olvastáke önök az ÁSZ jelentését? Mikor hozzák nyilvánosságra elképzeléseiket? Döntés előtt vagy után? Hogyan definiálható a felelős gazdaságirányítás fogalma, és hol határolható el a szakmai trükkökbe csomagolt kóklerségtől? Erkölcsösnek tartjae vacsorára meghívni a jövő nemzedékét ott, oda, ahol az egész vendégsereg számláját nekik kell kifiz etni? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr interpellációja Katona Tamás pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr. DR. KATON A TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Azt gondoltam egyébként a címből, hogy összekevert két papírt, és az ózdi “Ki mit tud?” középdöntőjére készült, de látom, hogy az a utópálya iránt érdeklődik. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban, közbeszólások ugyanonnan: Haha! - Válaszolj! - Az elnök csenget.) De szeretném mondani, hogy a demokratikus koalíció célja e tekintetben is világos. A legkisebb terhet vállalni a költségvetésre úgy, hogy a kormányprogramban vállalt célok ne sérüljenek. A számítási anyagban valóban van olyan, amely 137 milliárd bevétellel kalkulál a koncesszió eladásából, de miért lenne baj ez? Van olyan munkaanyag is, amely 163 milliárd forint költségvetési megt akarítással számol a magántőke bevonásának eredményeképpen. De miért baj ez? Ön a demokratikus koalíció lehetséges találmányának nevezi azt, amit a Fideszkormány egyébként törvénysértő módon művelt, a költségvetési tételek kivitelét a költségvetés számada tai közül. Önök voltak azok, akik a Magyar Fejlesztési Bankkal finanszíroztatták az állami beruházást, és úgy csináltak, mintha az a szokásos banki kockázatvállalás lenne. Az MSZP és az SZDSZ ezt a számviteli manővert végig kritizálta, és bizony, amikor ön ök megbuktak, kénytelenek voltunk a költségvetés hiányaként nyilvántartásba venni azokat a tételeket, amelyeket önök szabálytalanul könyveltek a hazai és a nemzetközi közvélemény félrevezetésére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jézus Mária!) Úgyhogy, tiszt elt képviselő úr, mi nemcsak hogy ilyen ismert manővereket nem fogunk feltalálni, hanem nem is fogjuk őket megismételni. Bizony, az általunk vállalt megoldásnál versenyeztetés lesz, az állami autópályaépítésnél is ugyancsak versenyeztetés lesz. Ami pedig az autósok és a fuvarozók érdekeit illeti, ezek az autópályák is a matricarendszerbe lesznek bevonva, tehát a szokásos díjért lehet majd őket használni, nem úgy, mint ahogy az önök idején volt az M5össel. Egyébként a matricadíjak hozzájárulnak az autópály ákra fordított állami kiadásokhoz, érvényre juttatják a használó fizet elvét, és csöppet sem mellékesen ez a kialakítandó konstrukció hozzájárulhat a gyorsforgalmi úthálózat dinamikus bővüléséhez anélkül, hogy az állam a maastrichti kritériumokat veszélyez tető jelentős adósságot vagy jelentős kockázatokat vállalna magára. Ha tömören akarom megfogalmazni, mi is a különbség a Fideszkormány és a demokratikus koalíció sztrádaépítési gyakorlata között, akkor azt mondom: önök az állam terhére és kockázatára jutt attak verseny nélkül jól fizető állami megrendeléseket politikai kegyenceik számára, mi pedig nyílt versenyben pályáztatjuk a magáncégeket és a magántőkét azért, hogy csak a legmegbízhatóbbak és a leghatékonyabbak vállalhassanak kockázatot (Zaj. - Az elnök csenget.) , és befektethessenek az állam által kezdeményezett fejlesztések megvalósítására. (Révész Máriusz: Akkor miért kerül kétszer annyiba?) Szokták mondani: micsoda különbség! (14.40) Azaz nem a jövő terhére, hanem a jövő érdekében építünk. Azért, hog y - az ön példájánál maradva - ne csak az elmaradott térségekben, hanem mindenhol legyen mindenkinek pénze vacsorára. Ön ugyanis azt kérdezte, hogy számba vettüke a döntéseink következményeit. Igen,
