Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
4341 Miniszterelnök i Hivatal kormányzati előirányzatai számára, és pénz jut még Hiller István számára is. Hogyan? Úgy, képviselőtársaim, hogy a Művészetek Házára szánt jövő évi 9,5 milliárd forintot nyugodtan elköltheti, ugyanakkor 2005től 30 éven át fizethetjük a jelenérté ken 98 milliárd forintot - 9,5 milliárd helyett 98 milliárd forintot. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Bravó! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ) A nyerteseket tehát nem kell keresnünk, képviselőtársaim, azok már megva nnak, a számlát fizethetjük mi. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Katona Tamás pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Ön igyekezett felvázolni egy gazdaságitársadalmi körképet, amiben azt próbálta megfogalmazni, hogy az ország nehéz hely zetben van. Úgy gondolom, sikerült azt a hibát elkövetni, ami nem először fordul elő önöknél, hogy a Fidesz rossz hangulatát és rossz állapotát megpróbálja összetéveszteni az országéval. (Derültség az MSZP soraiban.) Szerencsére ez nincs így, és a gazdaság helyzete korántsem ilyen, mint amilyet igen tisztelt frakcióvezetőhelyettes úr itt az imént felvázolt. Ugyanis az adatok egyébként mást mutatnak. Amikor egy politikus értékeli a gazdaság helyzetét, akkor megpróbálja a saját prekoncepcióját ezek szerint - legalábbis ön ezt tette - igazolni az adatok által. Ezt egyébként meg lehet tenni, csak akkor valós adatokat valós módon kell összehasonlítani. (Tállai András: Gyere elő vele!) Nézzük magát azt a kérdést, amelyre úgy utalt frakcióvezetőhelyettes úr, hogy a felzárkózási folyamattal gond van. Kóka miniszter úr valóban megfogalmazta a felzárkózás alapvető feladatait, de azt gondolom, hogy a szakemberek ezt értik, hogy a felzárkózás egy folyamat; egy hosszú folyamat: szeretnénk eljutni az E urópai Unió átlagának a szintjére, és ezt nagyon jól jellemzik azok az adatok, amelyeket az Európai Unió statisztikai hivatala rendszeresen kiad. Nézzük meg, hogy mi a valós helyzet! 2003ról is kiadta az Európai Unió statisztikai hivatala azt az elemzést, amelyben az Európai Unió átlagához viszonyítja az egyes országokat. Ebben benne vannak a gazdag országok, amelyek száz fölött vannak az átlagban, és benne vannak az átlag alatti színvonalat elérő országok. Magyarország 2002ben, ha az Európai Unió átlagát száznak vesszük, akkor 59 százalékon áll; a tavalyi évben pedig 61 százalékon, tehát 2003ban 61 százalékon. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak az átlagos gazdasági fejlettsége 2 százalékponttal javult az Európai Unióhoz képest. Ez nem a lemaradást, han em a felzárkózást jelenti, az előjelet volt szíves eltéveszteni frakcióvezetőhelyettes úr; mint ahogy néhány más kérdésben is, például a foglalkoztatottságot tekintve. Egyébként hozzáteszem, hogy minden gazdaságelemzőnek ez a rémálma, amikor eltéveszti az előjelet, csak az a különbség, hogy amikor a gazdaságelemzők prognózist készítenek, akkor félnek attól, hogy a jövőbeni adatokat helyesen becsülike meg. A múltbeli adatok előjelét eltéveszteni nem túl nagy szakmaiságra vall. Egyébként, ami az Európai Uni ó támogatásait illeti, itt azért szeretném felhívni arra a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy a jövő évben már az Európai Unió tagállamaként működünk, teljes évben, ezért a költségvetésünk egy tagállami költségvetés. Ezért ebből kiragadni adatokat, péld ául a kis- és középvállalkozások támogatásánál, nem szakszerű, hiszen itt az európai uniós keretből is nagyon jelentős támogatást kapnak ezek a cégek.
