Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 20 (165. szám) - A polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája és lezárása - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
423 Köszönöm szépen. (21.00) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Oros z Sándor képviselő úrnak, MSZP. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Itt szeretném jelezni, hogy én az ajánlástervezetből dolgoztam, ezért az előző hozzászólásomban megjelölt 31. és 33. helyesen 30. és 32. Elnézést kérek, a visszavonások mia tt alakulhatott így. Bízom benne, hogy pontosan mondom, az ajánlás 20. pontját - amit az előterjesztő támogatott - Pap Jánostól függetlenül nyújtottuk be azonos szöveggel; támogatását kérem, a 27est viszont visszavonom. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt gondolom, a sűrűjébe értünk a vadgazdálkodásról szóló törvény módosításának, és egy nagyon érdekes dologra szeretném fölhívni a figyelmüket. Mi közben örülünk annak, hogy a 20. pontban sikerült mindkettőnknek Orosz képviselő úrral azonos módosító indítványt beadni, és ezt támogatta a tárca - és minden bizottság támogatta , szeretném elmondani önöknek, hogy a 18. és a 21. pont, illetve a későbbiek ben a 22. pont, amely - inkább úgy mondom az ajánlás nélkül, hogy a 6., 7., és a 8. § - annyira összefügg, hogy nem is választhatók el egymástól. Nagyon szép és hálás dolog, hogy támogattak bennünket abban, hogy a 7. §t sikerült onnan kiemelni, csak szere tném elmondani, hogy ugyanilyen idegen a 6. és a 8. § is ebben a törvényjavaslatban. Tudniillik az a fajta megfogalmazás, amit leginkább jól lehet megtalálni az indoklásban, arról szól, hogy a szabad területi vadlétszám megállapítása vadbiológiai korlátok miatt nem hajtható végre, ezért a fenntartható vadlétszám előírásának megszüntetése indokolt. Tessék mondani, igen tisztelt államtitkár úr, igen tisztelt vadászattal foglalkozó képviselőtársaim és minden vadász, hogy fogunk vadgazdálkodni akkor, ha nem tud juk, hogy mennyi is az a vad, amivel gazdálkodunk. Mennyit is lehet kilőni, árulják már el nekem! Mihez képest lövünk ki sokat vagy keveset? Mihez képest állapítjuk meg a terület vadeltartó képességét? Tessék mondani, hogy 1996 óta hogyan tudták megállapít ani, hogy mennyi a vad? Honnan tudjuk viszonylag nagy pontossággal becsülni azt, hogy a vadeltartó képességnek, mondjuk, a kétszerese adott esetben egy vad? Ezekre vannak módszerek, ezeket nagyon szépen lehet becsülni. Azt gondolom, hogy a vadászok ezt nag yon jól tudják, hogy ilyen van. Természetes, hogy a vadásztársadalomnak nem az az érdeke, hogy ez a passzus benne maradjon. Nem lehet enélkül gazdálkodni igen tisztelt államtitkár úr. Aki tud enélkül gazdálkodni, az körülbelül olyan, mintha vet egy darab t erületet lucernának, kukoricának, búzának, be is takarítja, de igazából nem tudja, hogy mennyi tehene van, mennyi sertés van, mennyi ló van, csak úgy vet, aztán betakarít, eteti őket, aztán vagy marad vagy nem. Tisztelettel kérem, semmiféle vadbiológiai ko rlátja nincs annak, hogy a vadat pontosan megállapítsuk, és bizony egy területnek van vadeltartó képessége. Bizony, olyan módosító indítvány is van bent, hogy nemcsak az erdész és nemcsak a természetvédelem, hanem adott esetben a mezőgazdálkodó véleményét is ki kellene kérni egy vadgazdálkodás során. Örök téma, régi téma, több mint két évtizedes téma, hogy hol él a vad. Elnök úr, erre mindannyian emlékszünk, hogy hol él a vad; nem csak az erdőben él, 20 százaléka a területen. Ebbe én nem folynék bele ezen m ódosító indítványok kapcsán. Nemcsak az életével - hogy ott táplálkozik a mezőn , hanem a mozgásával is hihetetlen kárt okoz, és aki gazdálkodott már, vagy közel járt a
