Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 6 (193. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BECSÓ ZSOLT (Fidesz):
4178 Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Göndör képviselő úr ügyrendi hozzászólása előtt azt terveztem, hogy azzal a bejelentéssel élek, hogy az általános vita lezárására vagy a holnapi, vagy egy későbbi ülésnapon fog sor kerülni, a frakciók közötti konzultáció eredményétől függően. Én úgy látom, hogy mindaz, amit Göndör képviselő úr mondott, ennek a bejelentésnek a lehetőségét nem veszi el. Tehát, tisztelt Országgyűlés, a mai vitaszakasz végén azt jelentem be, hogy a frakciók közötti konzultáció függvényében a törvényjavaslat általános vitájának a lezá rására a holnapi vagy esetlegesen, amennyiben ettől eltérő politikai álláspontra jutnak a frakciók, egy későbbi ülésnapon kerül sor. (22.50) Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk. Napi renden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A mai napon napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Becsó Zsolt képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót 5 percben. BECSÓ ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1956. december 8a Salgótarján v áros leggyászosabb napja. Ezen a napon a tragikus következményekkel járó sortűz áldozataira emlékezünk. Az 1956. október 23. és 29. közötti sortüzek nem voltak mások, mint a régi rendszer ragaszkodása a hatalomhoz. Vérrel és vassal, a hatalom megtartása ér dekében dördültek el ezek a sortüzek. A november 4e utáni, így a salgótarjáni sortűz esetében azonban más a helyzet. A fegyverekkel támogatott régiúj hatalom igyekszik fegyverek és vér által kézbe venni azt a hatalmat, amire legitimációt nem kapott a tár sadalomtól. A november 4i szovjet támadással nem zárul le a forradalom, egy új szakasza kezdődik, noha a szovjet fegyveresek az országot birtokolják, ám ezt a hatalomátvételt a magyar nép nem támogatja. A nép, a munkásság a munkástanácsokba helyezi a biza lmat, és felruházza őket a szuverenitás gyakorlásával. Valójában két hatalom él párhuzamosan Magyarországon: a Kádárkormányé, amelyet a szovjetek támogatnak, és a munkástanácsok hatalma, amelyet az ország lakosságának többsége támogat. A Kádárkormány nag yon hamar belátja, hogy miután nem fogadja el az ország, valamilyen módon meg kell ragadni a hatalmat. És ez a mód a fegyverek ereje. Így kerül sor arra, hogy először december 7én a Nyugati pályaudvarnál, az úgynevezett vörös zászlós tüntetéssel kezdődik a sortűz. Itt nem lehet nem látni a provokációt. De a december 8ai salgótarjáni tüntetés is előre kiprovokált, megszervezett volt. Csákvári László egykori internált így emlékezik a történésekre. “Szombat volt, dolgoztunk munkahelyünkön, a nagyállomás mell etti telepünkön. 11 óra után hagytuk abba a munkát, és indultunk haza. A vasúti pálya mellett jöttem, amikor a tűzhelygyárral egy vonalba értem, sorozatlövéseket hallottam. Nem tudtam, hogy tüntetés van. Meggyorsítottam lépteimet, majd futni kezdtem, mert a lövések a lakásom felől jöttek. A Kilczerház a rendőrség mellett volt. Ahogy futottam, már jöttek szembe az akkori bányai kisvasút mellett a menekülők. Eltorzult arccal rohantak, többen véresek voltak. Ahogy kiértem a Rákóczi útra, az utca már üres volt . Egykét halott, néhány nemzeti színű zászló és egy vekni kenyér volt az úttesten.