Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZŰCS ERIKA (MSZP):
4021 örökségünket! A nemzetpolgárság intézménye és a szülőföldcsomag egy jövőbe tekintő lehetőség, amely vállalása a szétszakított nemzet újraegyesítésének, ugyanakkor vállalása egy új nemzetpolitikának, egy új mag yar jövőképnek is. Számomra rendkívül meglepő, hogy mennyire idegenkedik az ellenzék még a gondolatától is annak, hogy elszakadjanak a készen kapott és sokat szajkózott sémáktól, és megpróbálják a problémát másként megközelíteni. Mindenekelőtt számunkra a magyarság mint európai nemzet erősítése a cél, hiszen a jövő Európája kevésbé az erős államok, sokkal inkább az erős identitású, felkészült, aktív és együttműködő nemzetek Európája lesz. Kiemelkedően fontosak a nemzet saját intézményei, az iskolák, a kórhá zak, a színházak, az önkormányzatok határon belül és határon túl. Nagyon meglep, hogy akkor, amikor a szülőföldcsomagot elolvasták, ebben csak a költségvetést, az állami támogatást látták, és nem azt, hogy egy új szemlélettel, egy új gondolkodással közelít ünk a nemzet újraegyesítéséhez, hiszen a szülőföldprogram nemcsak magánszemélyeket, hanem kulturális, oktatási, tömegtájékoztatási intézményeket, önkormányzatokat is támogat. A nemzet intézményeinek összekapcsolódó és összetartó hálózatát kívánjuk létrehoz ni, amit a személyeknek szóló állampolgárság soha nem teremthet meg. Intézmény nélkül viszont nincs identitás és nincs nemzet. Tehát igazából, ha nemzeti értékről beszélünk, akkor az intézmények felé kell venni az irányt, ahogy ezt Kóródi Mária képviselőtá rsam is mondta. És ez nem elterelő hadművelet, hanem a nemzeti identitás lényegét érintő, új megközelítés. A törvényjavaslat második fontos eleme, hogy felvállalja a gazdasági és szociális felzárkózás támogatását, ami az új nemzetpolitika alapvetése határo n belül és határon kívül egyaránt. De ahogyan idehaza is csak lépésről lépésre történhet meg a felzárkózás, a határon túli magyarok számára sem kínálhat felelős politikus nagy ugrást, csak az anyagi lehetőségek függvényében bővülő gazdasági és szociális tá mogatást. Az esélyegyenlőség nemzeti intézményrendszerének kialakítása felé teszünk lépést, ami átlépi az államhatárokat. Nem is lehet másként, mert ha ezeket a lépéseket a magyar államhoz kötjük, akkor nem az összmagyarságot, hanem a kismagyarságot szolgá ljuk. A Szülőföld Alap lehetőség a nemzeti szolidaritás önkéntes kifejezésére, az állam pedig követni fogja polgárainak akaratát, a költségvetés megkétszerezi az adományokat. Ez reális és közös felelősségvállalás a határon kívül élő magyarokért. A harmadik jellegzetessége ennek a szülőföldtörvényjavaslatnak, hogy a békés újraegyesítés a kapcsolatok építésén, a közös terven, közös programok megvalósításán, az egyenrangúság modelljén alapul. A Szülőföld Alapot irányító tanács hét hazai és hét, határon túlról jelölt tagja szimbolikusan is kifejezi ezt. Épp ideje szakítani azzal, hogy azt sugalljuk, akkor lesz valaki igazi magyar, ha olyan, mint mi, anyaországi magyarok, ha úgy gondolkodik, viselkedik és cselekszik, ahogyan tőlünk látja. Családi kötődésem, szem élyes barátságok bizonyítják számomra: van mit tanulni határon túli testvéreinktől, és nem igazán szabad hagyni, hogy itthon és határon túl azt érezzék, akkor lesznek igazán magyarok, ha betagozódnak a magyarországi magyar közösségbe. Számomra megrendítő v olt Markó Béla vallomása, aki pontosan ezt az életérzést fejezte ki, hogy a határon túli magyarok úgy gondolják, hogy akkor lesznek a magyarság hierarchiáján egy lépéssel előbb vagy a topon, ha magyar állampolgárokká válnak. Én elutasítom azt a gondolkodás t, hogy magyar közösségek között bármiféle hierarchia legyen, és a magyarországi magyar magyarabb legyen bármelyik, határon túl élő magyar közösség tagjánál. Azt gondolom, azzal is szakítanunk kell, hogy úgy lássuk a határon belüli és határon túli magyarok at, mint egy egyirányú utcát, ahol az erőforrások a határon belülről a határon túlra irányulnak, és ha onnan visszajön valami, az nem más, mint az ottani magyar közösségek valódi vesztesége. Érték és erőforrás sokféle van. Az ilyen egyirányú és egységesítő folyamatok soksok nemzeti érték és erő elvesztését vonnák maguk után, mindenekelőtt olyan értékekét, amelyek 85 év alatt kisebbségi létben kristályosodtak ki. Nekünk, többségi magyaroknak nagy szükségünk van ezekre a nemzeti tapasztalatokra, erre a nemze ti örökségre, tudásra, hogy álljuk a sarat a népek Európájában.
