Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
4013 Azt is lehetne mondani, tisztelt képviselő úr, ha önök úgy gondolják, hogy jár nekik a magyar állampolgárság, négy évük volt erre, hogy egy ilyen értelmű törvényt előterjesszenek, nem tették. Ugyan miért? De nem ezt akarom mondani. Igazuk van, ne legyen pé nzkérdés, ne irigykedjünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy Erdélyben készült felmérés azt mutatja, hogy az erdélyi magyarok 14 százaléka élne azzal a lehetőséggel, hogy állampolgárságot kér és áttelepül. 14 százalék nem nagy szám, mondják önök, igazuk is va n, de mondjuk, ez pont elég lenne arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség többé a büdös életben ne legyen parlamenti párt. Én tudom, hogy ez önöknek nem fájna, de ettől még ez tény. Továbbmegyek: a 14 százalék korstruktúra szerint egyáltalán nem e gyenletesen oszlik el, minél fiatalabb valaki, annál inkább áttelepülne, a legfiatalabbak között meghaladja a 40 százalékot. Egy nemzedéken belül, tisztelt képviselőtársaim, megfeleződhet a magyarság Erdélyben. Tisztelt Képviselőtársaim! Én székely vagyok, mármint hogy székely eredetű vagyok, a nagyapám még Székelyföldön született. Én nagyon nem szeretném, ha a fiam, amikor ellátogat majd Csíkszentmártonba, ahonnan a család elszármazott, ott már nem hallana magyar szót. Pedig ez bekövetkezhet, tisztelt képv iselőtársaim. (Dr. Kosztolányi Dénes: De hozzánk jönni másoknak már nem szabad!) Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra következik Török Zsolt képviselő úr, MSZP. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Harrach képviselő úr, úgy látszik, hogy többünk fantáziáját is megmozgatta, hiszen a csúsztatás finom eseteivel állunk szemben. Beszél arról, hogy a gyes a hirdetés szerint jár mindenkinek, majd indokolja, hogy a gyed miért nem jár mindenkinek. A kettő között mind össze betűkülönbség van, egy s és egy d. (Harrach Péter: Te oktatsz ki engem szociális… Ne hülyéskedj! Hol élünk?) A képviselő úr beszélt arról, hogy magyarországi állandó tartózkodásra van szükség. Valóban nem arra van szükség, ahogy itt már képviselőtárs aim mondták, hanem magyarországi lakcímbejelentésre, melyet teljesen más formában is meg lehet tenni, és természetesen, ahogy a képviselő úr említette, a jegyzőnek kell ezt ellenőrizni. Ez faluhelyen, kistelepülésen még meg is oldható. Lehet, hogy egyesekk el kapcsolatban megfogalmazza azt, hogy nem értenek hozzá, ezt hogy kell csinálni, viszont hogy egyesek, akik itt vannak, nem itt élnek Magyarországon, az is biztos, ugyanis nem tudják ellenőrizni, mondjuk, a fővárosban vagy nagyobb városokban azt, hogy va lóban beköltözteke abba a lakásba, valóban itt tartózkodnake. Hogy most 200300400500 milliárd forintba kerüle ez vagy sem, nem érdekes, ne legyünk irigyek, valóban így van, csak egy dolgot kell látni: nem kell áttelepülni ahhoz, hogy ezekhez az alany i jogú támogatásokhoz hozzájusson egyegy család. Azt mondja a képviselő úr, hogy hosszabb ideig tartó külföldön való tartózkodást be kell jelenteni, és azt ellenőrizni kell. Ha bejelenti valaki; hogy is ellenőrizik ezt azokon a határokon, ahol nem nézik m eg az útlevelet? Hogy is ellenőrzik azt, hogy valóban hosszabb ideig valaki külföldön tartózkodik, mikor nemcsak hogy az útlevelet nem nézik meg, de nem is rögzítik ezáltal az abban szereplő adatokat? Tehát semmilyen nyilvántartás nincs Magyarország határa in arra vonatkozóan, hogy ki az, aki elment. A nyugdíjjal kapcsolatban, tisztelt képviselő úr, ön is nagyon jól tudja, hogy évente húszmilliárd forint körüli összeget fizetünk ki nyugdíj címén azoknak, akik nem Magyarországon szerezték meg a biztosítási jo gviszonyuknak megfelelő szolgálati időt. Most Magyarországon négyezer igénylő van,
