Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3998 a magyarságra fog zúdí tani, le kell mosni valakinek, és csak az moshatja le, aki ezt elindította, és a lavinát mi indítottuk el azzal, hogy kellő időben, kellő felelősség híján nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Tehát 6án a következőnek kell történnie: elő kell venni ezt a t örvényt, és tárgyalni kell róla. És akkor beszélhetünk arról, illetve addig is beszélhetünk arról, hogy vajon elége önmagában ez a törvény, ami most az Országgyűlés asztalán fekszik, vagy ki kelle valamivel egészíteni. Én azt mondom, hogy ki kell egészít eni, mert valóban reális veszély az, hogy egyszer csak meggondolják magukat a határon túl élő magyarok - legalábbis egy mobilisabb része , és elkezd áttelepülni éppen a jobb megélhetési feltételek okán. No, hát ekkor jöhet elő a szocialisták javaslata, és ekkor nyer igazán értelmet, hogy tegyük mellé a szülőföldön maradás programját vagy csomagját. A kettő együtt már egy egészet alkot, és a kettő együtt már tényleg a nemzetstratégia rész lehet, mert megadtuk azt, amit a határokon túli magyarok kívánnak és vágynak, és nem materiális természetű. S mellé tettük a matériát is, hogy a dolog úgy végződjék, illetve olyan irányt vegyen, ahogy ezt mindnyájan szeretnénk. Boldoguljanak, magyarként boldoguljanak a szülőföldjükön, és szabad választás lehetősége legyen, és ne anyagi kényszer eredménye, hogy valakinek el kell hagynia a szülőföldjét. Ha ezt a két dolgot összekötjük, ha a magyar parlamentben lesz elég bölcsesség, és mondjuk, más lesz a hangvétel, mint eddig volt, mert ugye, azt képviselőtársaim egyike sem go ndolja komolyan, hogy ilyen stílusban, ahogy itt elkezdtünk egymással vitatkozni - és ezért örültem, hogy kimentek , megegyezésre lehet jutni. Döntsük már el, hogy a magyarság érdekeit akarjuk szolgálni, vagy minden tárgyalási napon be akarjuk bizonyítani , hogy ki a magyarabb, ki az okosabb, ki a nemzetibb! Mikor jutunk már el egyszer oda, hogy egy közös célnak alá tudjunk rendelni olyan érdekeket, amelyek nem is méltóak ehhez? Mikor tud a Magyar Országgyűlésben egyszer, különösen egy ilyen fontos nemzeti kérdés tárgyalása során valami olyan érzés eluralkodni - akár jobboldali, akár baloldali , hogy azt mondja, hogy én most nem a másikat fogom földbe tiporni, meg nem meggyőzni a hallgatóságot, hogy én vagyok a jobb, a bölcsebb, a nemzetibb, hanem valami me goldást keresünk, és ezt közösen tesszük, mert ez a dolgunk, ezért küldtek minket a parlamentbe? Én tehát azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ne utasítsuk el csak úgy ezt a szocialista javaslatot, mert a szocialista oldal tette! Lássuk be, hogy ez egy nagy on szerény és nagyon szegényes javaslat így, magában, különösen ha a vasárnapi kérdéskomplexumot a maga teljességében vizsgáljuk. Ez arra nem válasz. Semmilyen, még pótcselekvésnek sem lehet minősíteni. De ne söpörjük le, mert tárgyalási alapnak jó! Ha vél etlenül úgy adódik, én tudom, annyira már vagyok tapasztalt, meg azt hiszem, mindnyájan, hogy a szocialisták és a kormányoldal vasárnapig nem fogja megváltoztatni az álláspontját, tehát nem kezd egy olyan kampányba, belátva itt a határon túli magyarok besz édeit meghallgatva, hogy nem szerencsés döntés volt a nem, mert ezt most már nem fogják megtenni. De ha a népszavazás mégis úgy alakul, ami a nemzet egésze számára tragikus, akkor legyen önökben annyi bölcsesség és annyi belátás, hogy kezdjünk el tárgyalni 6án, 7én vagy egy hét múlva arról a törvényjavaslatról, ami az Országgyűlés asztalán fekszik, és vele párhuzamosan erősítsük fel úgy a szülőföldprogramot, hogy a kettő együtt valóban a nemzet érdekét szolgálja. Ezt csak azért bátorkodom ilyen erős hango n mondani, mert a káoszból, a legnagyobb zavarból is lehet jól kijönni. Nekünk most sikerült beküzdeni magunkat egy olyan gödörbe, amiből nem tudom, hogyan fogunk kivergődni. Én ezt a megoldási lehetőséget látom. Ha ez a megoldási lehetőség elfogadható a b aloldal számára - a jobboldal számára teljesen elfogadható , akkor lehet, hogy ebből a kaotikus helyzetből olyan eredményt tud produkálni a Magyar Országgyűlés, ami méltó hozzá, és ami a határon túli magyarok érdekeit és az egész nemzet érdekét szolgálja, és akkor ez tényleg egy nemzetstratégiai cél, amiben megvalósulhat a nemzet egysége, és megvalósulhat a nemzeti összefogás.
