Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - JUHÁSZ SÁNDOR, a Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke:
3977 apánk, hogy egyedül rakjunk a lovaink nyakába, az a barázda, amelyet először hagyott maga után az ekénk, amely után már egyedül mentünk, az iskoláink öreg padjai, a templomaink fehérs ége és a temetőink csendje, ahol azok nyugszanak, akik egykor ezeket a templomokat megtöltötték. Én mindazok nevében kérem önöket most itt, a nemzet házában, az ország házában... Nemzetháza - szeretném, ha az lenne. Talán egy szülőszoba is lehet, ahol most megszületik a megerősödött nemzet, mert egy nemzetet nemcsak a határainak hossza, a négyzetkilométerjeinek a sokasága teszi naggyá, hanem fiainak nagysága, akik élhetnek határon belül vagy határon kívül. Még egyszer kérem: mi szeretnénk azt a lehetőséget, amelyet nem is december 5ével önöktől várunk itt, üljenek bármilyen színű köpenyben, de segítsék elő a nemzet újjászületését. Végezetül Balassi Bálint szavaival, aki egykor így könyörgött a mindenhatóhoz: „Add meg énnékem én reménségem szerint való jódat ”, kérem, adják meg nekünk is önök. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Ju hász Sándor úrnak, a Magyar Egyesületek Szövetsége elnökének. (18.10) JUHÁSZ SÁNDOR , a Magyar Egyesületek Szövetségéne k elnöke : Tisztelt Elnök! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Horvátországból jövök, Pélmonostorról. Trianon óta Pélmonostoron nincs magyar nyelvű óvoda, iskola, egyház. Sajnos, így alakult. Képviselem a Magyar Egyesületek Szövetségét. Harmincké t tagszervezetünk van az Adriától a Dunáig. Tömörítjük körülbelül a horvátországi magyarság 50 százalékát; és olyan szervezeteket is képviselek, amelyek már több mint hetven éve működnek. Ebben az időszakban, ebben a hetven évben sok minden történt a horvá tországi magyarságban, elsősorban drasztikusan csökkent a számunk. A XX. század elején körülbelül 110 településen voltunk többségben, a XXI. század elején kilenc településen vagyunk magyarok abszolút többségben. Elmondom azt is, hogy 1981ben körülbelül 36 ezren voltunk, '91ben már 25 ezren voltunk, ma körülbelül 16 500an vagyunk. Mi végeztünk egy felmérést az év elején, érintettük körülbelül 5 százalékát ennek a 16 ezer magyarnak. Ebből 74 százalék igényelné az állampolgárságot. Ennek a 74 százaléknak a 90 százaléka kijelentette, erkölcsi okok miatt úgy gondolják, hogy nekik jár az állampolgárság. Ezek után mi nem tudunk mást mondani, mint kérjük a kettős állampolgárságot, de kérjük a teljes állampolgárságot. Nagy szerencsénkre a horvátországi magyaroknak van egy személyi igazolványuk, amelyikkel mehetnek bárhová Európában. Ha kapunk megint egy olyan útlevelet, amellyel át tudunk utazni Magyarországra, nyilvánvalóan nem túl sokat fogunk kapni. Ezért mi javasoljuk, kitartunk amellett, hogy teljes jogú állam polgárok legyünk. A demográfiai adatok - én tanár vagyok, ezért talán egy kicsit lassabban és konkrétabban beszélek - azt mutatják, hogy intenzív asszimiláció folyik nálunk: 2002ben 396 diákot írtunk be a magyar iskolákba, 2004ben már csak 366 diák volt. Ez azt jelenti, hogy két év alatt elveszett egy egész osztály. De talán a legrosszabb mindebben az volna, hogy 2004ben egész Horvátország területén 27 diák iratkozott be a magyar iskolákba. Vannak olyan települések is, például mint Kopács, ahol az utolsó négy évben három diák iratkozott be. Mit lehet itt tenni? Mi úgy gondoljuk, hogy elsősorban a magyar államnak továbbra is támogatnia kellene Horvátország minél előbbi uniós csatlakozását, ami biztos, hogy jó sok problémát fog megoldani. Egyetértünk azzal, hogy erősíteni kell a gazdasági fejlődést, a vállalkozókat. Biztos, hogy fejleszteni kell a határ menti és a regionális kapcsolatokat. Támogatni kell tovább az oktatást és a kultúrát. És támogatni és fejleszteni kell a horvátországi magyarok civil társada lmát, a civil szférát.
