Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3944 E LNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Kékesi képviselő úr itt az imént krokodilkönnyeket hullatott a siklósi kórház sorsa fölött. Összesen csak anny it felejtett el elmondani… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem Kékesi, Kékkői.) Kékkői, bocsánat, Kékkői képviselő úr. Összesen csak azt felejtette el elmondani, hogy ezt a kórházzal egy fideszes vezetésű önkormányzat művelte. (Közbeszólás a Fidesz soraibó l: Ez nem igaz, nem baj?) Tisztelt Képviselő Úr! Ez a képmutatás, ez az álszentség jellemző az önök egész népszavazással kapcsolatos magatartására. (Dr. Répássy Róbert: Nyugodtan mondhatod tovább, csak ez hazugság!) Önök azt mondják, hogy a választók mondj anak igent, mert ez nekünk politikai hasznot jelent, aztán majd mi kitaláljuk, hogy mit is mondtak igazából a választók. (14.50) Önök minden ésszerű felvetést, ami arról szól, hogy mi lesz a következménye egy igen szavazásnak, elutasítanak, és azt sulykolj ák a választóknak, hogy ugyan, dehogy is, mert majd mi olyan törvényt alkotunk, hogy... Tisztelt Képviselőtársaim! Két percük van, még mindig nem mondták meg, milyen törvényt alkotnak, amelyik garantálja, hogy az önkormányzatok ne tudják eladni a kórházaik at, milyen törvényt semmisítenek meg, vagy milyen törvényt alkotnak, olyat, hogy az kiállja az alkotmányosság próbáját is. Még mindig várunk rá. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy k íváne még valaki felszólalni a politikai vitában. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz. DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ma demokráciáról, üzletről, szolidaritásról beszéltünk. A demokrácia ügyében két dolog zavarta a kormányzó pártokat, az Alkotmánybíróság döntése (Dr. Szabó Zoltán: Egyikben sem nyilatkoztak!) , hiszen a kisebbségi véleményt tekintették mérvadónak. Ha ezt a jogelvet akarják folytatni, tegyenek egy javaslatot, és teszünk egy lépést a káosz felé. A másik dolog a népszavazás, mint olyan, a közvetlen demokrácia része. Ha ez sem tetszik önöknek, tegyenek javaslatot, hogy vegyük ki ezt a passzust az alkotmányból. Azt gondolom, aki elmegy szavazni, három kérdésben gondolkodhat: szükség vane arra, hogy többet fizessen, és megengedie az anyagi helyzete? Azt támogatjae, hogy a kormány felelőssége csökkenjen? - mert valahol üzlet felé mozdulunk. Hozzájárule ahhoz, hogy a nagyapja, apja saját pénzéből épült rendszerek eladásra kerüljenek? Kére m, ez a három kérdés. Azt gondolom, az igen döntés azért kell, hogy tényleg kikényszerítődjön az, amit Schvarcz képviselőtársam mondott, hogy elinduljon a politikai elit afelé, hogy egy XXI. századi egészségügyet teremtsünk meg. Felhívnám a figyelmet, hogy novemberben Norvégia, egy nem szegény skandináv ország döntött úgy, hogy elindul visszafelé, és úgy integrálja az egészségügyét, hogy a közszolgálatokat állami kontroll alá teszi. (Gőgös Zoltán: Ha annyi olajunk lenne, mi is azt csinálnánk!) Azt hiszem, e z egy átgondolandó kérdés, ha Norvégia foglalkozik ilyennel. Azt szeretném még elmondani képviselőtársaimnak, hogy két igennel kell szavazni. (Dr. Szabó Zoltán: Nem kell, legfeljebb lehet!) A második igenünket azért kell szavazni, mert az életminőségünk el ső eleme a valahova tartozás, családhoz, kis közösséghez meg valahol egy nemzethez. Mind a kettő valahol összefügg, két igennel segítsük elő azt, hogy előrelépés legyen egy nyolcvanéves és egy több mint tizenöt éves megoldatlan kérdésben. Úgyhogy én a két igenben bízom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
