Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ):
3939 Alkotmánybíróság akkor, amikor erről döntött - s ami az első ilyen jellegű döntése volt , még egyértelműen a Csehákféle kórháztörvényre utalt. Szerintem jó, ha ezt tisztáz zuk. Mint ahogy azt is tisztázzuk, egyértelműen kimondta - ez a héten már szóba került , hogy a status quót nem érinti. Itt tulajdonképpen a jövőt illetően döntünk a népszavazással kapcsolatosan, hogy az önkormányzat mint felelős jogosulte arra, hogy azt a 120125 magánorvosi vagy családorvosi praxist, ami nincs betöltve, vállalkozói formában betöltheti vagy sem. A mi megítélésünk az, hogy eredményes népszavazás esetén nem. Az a magánszolgáltató, aki bárhol, ahol hiány van ebben, műveseszolgálatot akar lé tesíteni, a jövőben kaphate OEPfinanszírozást vagy sem? A mi megítélésünk és jogászaink véleménye szerint nem kaphat. Erről szól a vita. Ezért mondjuk azt változatlanul, hogy nemmel szavazzunk, és alkossunk törvényt a kérdéssel kapcsolatban. ELNÖK (dr. D eutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A lakosság véleménynyilvánítását nem várták meg a siklósi városatyák, hanem a népsz avazás döntését sietve megelőzően november 14ei szerződéskötéssel eladták a város és környékének egyetlen kórházát. Pedig az idén éppen száztíz éves kórházat a siklósiak építették az utolsó darab tégláig, illett volna tehát a tulajdonosok december 5ei dö ntéséhez igazodniuk a közügyek intézőinek. Jóllehet pezsgővel ünnepelték az üzlet létrejöttét, de az eseményről tudósító sajtóhíradás is megjegyezte: “ehhez persze az kell, hogy az idő múlása is bizonyítsa, valóban jól döntöttek”. Ami az állítólagos befekt etőket illeti, ők biztosan jól jártak, hiszen minimális kockázatot vállaltak magukra, ez az adásvétel kizárólagosan a vevő szemszögéből tűnik előnyösnek, hiszen az ingatlan piaci értékének töredékéért jutottak hozzá az intézményhez, és az eladó eltekintett a további tartósan kórházként való működtetés garanciájától is. (14.30) Mert azért azt mégsem lehet tartós garanciának tekinteni egy 110 éves kórház esetében, hogy még tíz évig kórház marad. Csupán tízéves működtetési feltétel megkötésé vel nyugodtan maradhatott volna az önkormányzat továbbra is tulajdonos, mivel az ingatlan értéke akár még huszonöt évi vagyonfelélő működtetésre is pénzügyi fedezetet nyújthatott volna. Úgy tűnhet, a kórháztulajdonos az ingatlan fedezetéből történő gazdálk odásban vagy vagyoni transzferben gondolkodik, és egy 110 éves kórház esetében nem vállal legalább egy újabb százéves elköteleződést. Amennyiben egy ténylegesen az egészségügy területén tőkét befektetni szándékozó vállalkozó jelent volna meg a térségben, a kkor az bizonyára hosszú távon egészségügyi vállalkozásban gondolkodna, hiszen az egészségügyi befektetés csak az egészségügyi vállalkozásban képes megtérülni. A siklósi kórházprivatizációban tetten érhető a kormányzati kórházprivatizációs modell: tíz év nem nagy idő, azt még állagmegóvás nélkül is kibírják ezek az évszázados épületek. Ez a nyúlfarknyi tíz év arra utal, hogy nem az egészségügyről van itt szó, sőt lehet, hogy nem is tőkebefektetésről, hanem tőkekivételről szól a történet. Szeretném a minis zter úr figyelmét is felhívni és Mézes Éva képviselő asszony figyelmét is, hogy az új tulajdonos, a vásárló a cégnyilvántartás szerint ingatlanforgalmazással foglalkozik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperce s hozzászólásra megadom a szót Mézes Éva képviselő asszonynak, SZDSZ. DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ) :
