Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz):
3929 Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Vidorné dr. Szabó Györgyi képvi selő asszonynak, MSZP. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az imént az igen mellett érvelő képviselőtársnak az volt az egyik megnyugtató gondolata, hogy nem változik semmi, ha az igenek győznek, a jelen állapotban változás nem fog történni. Én egy példával szeretném azért ezt végigvinni, mert bennem ez kételyt ébresztett; például egy magántulajdonban lévő patika, aminek a státusa nem változik, most mondják önök. De mi van ak kor, ha jövőre a patikus el szeretné adni a patikáját, merthogy már nem kíván benne dolgozni, szüksége van arra a töméntelen pénzre, amit belefektetett, és ott áll az értékesítési probléma előtt. Milyen lehetőségei vannak? Egy másik patikus, egy másik gyóg yszerész nem fogja tudni megvenni, hiszen ezt majd a törvényeink nem tennék lehetővé, mert ugye csak az önkormányzati és az állami tulajdont teszik majd lehetővé. (Folyamatos közbeszólások.) Ekkor jön az önkormányzat dilemmája, hogy meg kell nekem vennem e zt a patikát vagy hagyjam sorsára, aztán következik az állam, hogy nekem is meg kelle vennem vagy esetleg zárjuk be. Miután mindig azt mondtuk, hogy a beteg oldaláról kevéssé közelítjük meg ezt a kérdést, engedjék meg nekem, hogy még a beteg oldaláról is végiggondoljam. Ha az én lakóhelyemen lévő gyógyszerész tovább nem kívánja működtetni a patikáját - föladja, eladja, átadja , akkor mi lesz velem? Én elmeheteke tüntetni az önkormányzathoz, hogy vedd meg, mert nekem szükségem van erre a patikára, elmehet eke tüntetni a minisztérium elé, hogy vegye meg az állam, mert nekem szükségem van erre a patikára, vagy nem lesz nekem patikám? (13.50) Nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor erről beszélünk, és én bizony nem vagyok nyugodt - én nem szeretném e zt a helyzetet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Szakács Imre képviselő úrnak, Fidesz. DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Hallgatva itt a vitát, bizony nagyon sok sületlenség elhangzik mind szabad demokrata, mind szocialista párti képviselők részéről. (Dr. Szabó Zoltán: De csak ti vagytok okosak!) Engedjék meg, hogy az ország egyik legnagyobb kórházának a fenntartójaként a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház működtetése alapján szerzett tapasztalatokról egykét gondolatot mondjak. A győri kórház 250 éves. 250 évig közkórházként működött, azaz állami tulajdonban volt. 250 év alatt a magyar állam, a magyar adófizetők, a győ riek, a GyőrMosonSopron megyeiek tettek bele rendkívül sok pénzt, hogy azon a színvonalon tudjon működni, amilyen színvonalon ma működik. Elmondhatom önöknek, és minden kedves televíziónézőnek, rádióhallgatónak, hogy mi győriek, mi GyőrMosonSopron megy eiek nem akarjuk, hogy a győri Petz Aladár Megyei Kórház, de továbbmegyek: sem a csornai, sem a kapuvári vagy a mosonmagyaróvári kórház magánkézbe kerüljön. Mi azt szeretnénk, ha ezek a kórházak továbbra is magas színvonalú egészségügyi szolgáltatást tudná nak nyújtani a GyőrMosonSopron megyében élőknek. Ezért akikkel én Győrben beszéltem, szinte mindenki azt mondta, hogy nem akarják, hogy a kórházak privatizálásra kerüljenek, nem akarják, hogy a győri kórházat eladják. Aki nem ilyen értelemben nyilatkozot t, az sem azt mondta, hogy akarja, hogy eladják, hanem hogy nem tud állást foglalni a kérdésben, mert annyi mindent hallott ezzel kapcsolatosan.
