Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
3927 Érdekes módon akkor erre a felvetésre, erre a forgatókönyvre semmilyen típusú válasz nem jött. A válasz az, ami itt van a mai vitanapunkon, hogy azon kell most már sajnos vitatkoznunk, hogy van egy népszavazás, és arra igennel vagy nemmel kell szavazni, hiszen azt a helyzetet alakították önök ki, hogy valóban azt látják Magyarországon az emberek, hogy áron alul, értéken alul - ahogy képviselőtársaim el mondták - el akarják adni az egészségügyi vagyont, dobra akarják verni úgy, ahogy van, az egész egészségügyet. (Dr. Vojnik Mária: Ez nem igaz!) Hiszen mi történt a két év alatt? Menjünk rajta végig szépen sorba! Régi ígéretek.. - és nem az ígéretek számonk érése, de senki nem veszi már komolyan, amit ígértek. Mit ígértek? Azért mégiscsak elmondjuk, hogy tudják. Volt egy hűségjutalom nővéreknek. Hűségjutalom nincs sehol. Volt ingyen gyógyszerről szó. Nagyon jól tudjuk, az emberek, akik gyógyszertárba járnak, naponta kifizetik azt a pénzt, hogy mennyivel lett drágább: lényegesen drágábbak lettek évről évre, minden évben a gyógyszerek. Népegészségügyi programról beszéltek. Mára elmondhatjuk, hogy kimúlt a népegészségügyi program. A kórházak pénze - mondom - hóna pról hónapra, évről évre csökkent. A helyzet az, hogy lehet ezen mosolyogni, csak tényleg venni kéne a bátorságot, és el kellene menni az egészségügyi dolgozók közé, oda, ahol hetente sztrájkolnak az egészségügyi dolgozók (Közbekiáltások a kormánypártok pa dsoraiból.) , és nem azért sztrájkolnak az egészségügyi dolgozók, mert olyan rettentő jó a dolguk, hanem azért sztrájkolnak, mert miden forrást, ami elképzelhető a működésre, kivontak. De a cél, még egyszer mondom, semmi más nem volt, csak az, hogy olyan he lyzet alakuljon ki, amelyben az önkormányzatok, az egészségügyben dolgozók egyszerűen valamilyen más eszközt próbáljanak meg keresni. Most önök azt mondják itt a parlament soraiban, hogy olyan helyzet alakult ki, hogy igen, kell a külső forrás, kell még tö bb pénz. Ezzel a mondattal, hogy több forrás kellene az egészségügyben, azt hiszem, mindenki egyetért. Csak egész más akkor a történet, ha egyébként szántszándékkal két és fél év alatt megpróbáljuk a béka feneke alá juttatni az egészségügy színvonalát, és úgy valamilyen formában azt mondani, hogy már nem tudunk mást tenni, kell a külső befektető, kell a tőkebevonás. Így nem kell tőkebevonás semmiféleképp. Arról, hogy mi a jövőkép? Elég lesújtó egyébként; 2006ig mindenféleképp elég lesújtó, hiszen a tegnapi költségvetési szavazáskor kiderült végérvényesen, hogy azok az ígéretek, amelyek akár az ország, a társadalom bármely területén, az egészségügyben sem fognak egyébként megvalósulni. Önök minden egyes olyan módosítót, amely azt a szándékunkat mutatta, hogy megpróbáljuk legalább a 2002es viszonyokat helyreállítani, azt is leszavazták, tehát el lehet mondani, hogy az MSZPSZDSZes kormánykoalíció egyetlenegy ígéretét nem váltotta valóra az egészségügyben sem. Egyet viszont most mindenféleképp megpróbál elérn i, hogy áron alul, az értéknek a töredékéért az egészségügyet valamilyen formában dobra verje; ne haragudjanak, úgy gondolom, hogy mi ehhez semmilyen módon nem tudunk hozzájárulni, és már csak az az eszközünk maradt, hogy megpróbáljuk elmondani még akár és zérveinket, akár néha bizony emocionális érveinket is, mert mindannyian emberből vagyunk, és az emóció legalább annyira hozzátartozik az életünkhöz, mint az észérvek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kö szönöm. Most kétperces felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, MSZP. DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. A minap részt vettem egy fórumon, ahol Mikola István és Thürmer elnök úr vettek részt, és Mikola István azt mondta, hogy ő a betegek érdekében az ördöggel is cimborál, és felvállalta azt a szövetséget, amit a Munkáspárttal kötöttek. Két testvérpárt gyűjtötte
