Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVANICS FERENC (Fidesz):
3677 oldalban közös, hogy mindenki féltő gonddal próbál beszélni egy olyan lehetséges jövőről, amelyért a jelenben keveset teszünk. Mire gondolok? Ha valaki végighallgatta a elmúlt közel két óra vitáját, az láthatja, hogy azok a számadatok, amelyek az Állami Számvevőszék jelentésében szerepelnek, illetve amelyeket az előttem szóló képviselők elmondtak, sajnos nem a leg pozitívabb képet rajzolják elénk. Azért mégis vannak olyan kis morzsák, amelyek az elmúlt időszakban pozitívumot mutathatnak fel. Például magunk is örülhetnénk annak, hogy ez a törvény megszületik. Osztom azoknak a képviselőknek a véleményét, akik azt mond ják, jó, hogy létrejön egy kutatási alap, egy Innovációs Alap létrejött, de azért nyilván szerencsésebb lett volna, ha először stratégiai szinten kerül ez átgondolásra. Történtek olyan kezdeményezések, amelyek a különböző területeken megpróbálják meghatáro zni az innovációs stratégiákat. Mindannyian tudjuk, hogy öthatnyolc évvel ezelőtt már készítettünk regionális innovációs stratégiákat az országban azért, hogy az uniós források elnyerésére majd valamilyen módon megteremtsük a hazai feltételeket is. Ez az , amit a mostani hozzászólásomban szeretnék kiemelni, nevezetesen azt a regionális vetületet, ami erőteljesen hiányzik a mostani törvényjavaslatból. Bár a bevezetésben is, a 25. §ban és a 27. § (1) bekezdésében is nagyon talányosan megemlítik, hogy a 26. §ban megjelölt szolgáltatásokat úgy kell fejleszteni, hogy azok az igénybe vevők számára a saját régiójukban elérhetők legyenek. A (2) bekezdés megpróbálja valamilyen módon bekapcsolni azt az intézményhálózatot is, aminek a kiépítését az Európai Unió megk öveteli tőlünk: a regionális fejlesztési tanácsok gondoskodnak arról, hogy a regionális fejlesztési ügynökségek vagy a régióban működő más szervezetek alkalmasak legyenek regionális innovációs funkciók kifejlesztésére és az e körbe tartozó tevékenységek ko ordinálására, beleértve a szolgáltatást nyújtó szervezetek hálózatszerű együttműködésének elősegítését is. Ez azt jelenthetné, hogy odafigyelünk a régiókra. A korábbi vitában Szekeres Imre nagyon lelkesen elárulta, hogy a felosztható innovációs pénzek jó r észe, nevezetesen egynegyede majd a régiókban kerülhet felhasználásra. Kérdés, ez úgy történike, ahogyan sok regionális alapnál látjuk, hogy valójában egy minisztériumi döntés áll a régiók függetlennek mondott elhatározása mögött. Az innováció a NyugatDu nántúlon is komoly múlttal bírhat, hiszen minden fejlesztési programban megjelenik, hogy kiemelt stratégiaként kell kezelni az innovációt. A NyugatDunántúl olyan régió, amelynek a gazdasági fejlődéséről mindig pozitívan beszélünk, és mondhatjuk, hogy az o rszágban a második legjobban fejlődő régió a nyugatdunántúli. Igen ám, de ha megnézzük a gazdasági fejlettséget, az egy főre jutó GDPt és a régióban az innovációra fordított pénzeket, akkor azt láthatjuk, hogy a nyugatdunántúli régió - és ez az a szemlé let, amit egy kicsit hiányolok az innovációs stratégia kialakításában és a törvényben is - az innováció tekintetében kimondottan hátrányos helyzetű. Az előbbiekben Ivanics képviselőtársam és névrokonom megemlítette, hogy az Unió ráfordításának mi milyen tö redékét fordítjuk kutatásfejlesztésre. Ez 22 százalékban a felhasználható pénzeszközöket jelenti, és a nyugateurópai létszámhoz képest a magyar kutatók létszáma mindössze 53 százalékos. Nos, a nyugatdunántúli régió hátrányos helyzeténél fogva még rossza bb helyzetben van, hiszen a magyarországi átlagnak csupán a 44,8 százalékát mondhatja a 10 ezer főre jutó kutatók számában. Ez olyan disszonancia, amely a gazdasági fejlettség és az innovációs lehetőségek, a kutatásfejlesztés között van , ami a nyugatdunántúli régió gazdaságfejlesztési elképzeléseit jelentős módon árnyalja. Pedig kezdeményezések vannak, a fejlesztési tanács már megalakulása óta többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a regionális innovációs stratégia megalakít ásával is próbál lépéseket tenni. De ha nincs hozzá központi forrás, akkor bizony meglehetősen nehéz a helyzet. A regionális fejlesztési tanács nemrégiben határozott arról, hogy beadja pályázatát a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal pályázati kiírására, amely regionális információs ügynökség létrehozását tervezi. Erre szükség is van, hiszen a nyugatdunántúli régióban a működő gazdasági vállalkozások az országos átlag alatt foglalkoznak innovációs tevékenységgel. Azt is megemlíthetjük itt, hogy a nyugatdunántúli régió - GyőrMosonSopron, Vas és Zala megyéket tekintve - hátrányos
