Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
3670 ehhez a rendszerhez, akkor sajnos valóban az utolsók közé fogunk tartozni. Ha Szabó Zoltán szavaival próbálok élni, hogy a gyakorlat megszerzésének a lehetőségét próbáljuk meg külföldön elsajátíttatni, ez nagyon helyes, hiszen annak idején is volt ak céhlegények, akik több évet dolgoztak külföldön, és az ott megismert technológiát utána hazahozták. Csakhogy a nagy kérdés, hogy Magyarországon az ilyen alacsony finanszírozás mellett, amikor valaki gyakorlatot szerez Angliában vagy Franciaországban, és ott elér egy jó eredményt, egy nagyon jó alapbázisra épülő eredményt, akkor utána esetleg hazajöne, és itthon próbáljae azt a kutatási eredményt megvalósíttatni a pénzhiány mellett, amit ott kint esetleg nagyon rövid idő alatt meg tud valósítani. Ezek o lyan kérdések, amelyeket a törvénynek valóban rendeznie kellene. Talán úgy kellene helyre tenni a dolgot, hogy azért Magyarországnak mindig is voltak óriási eredményei. Jelen pillanatban is vannak, hiszen a múlt héten is kaptuk a híreket, hogy fiatal magya r kutatók orvosi vizsgálógépek területén micsoda óriási eredményt értek el. Akkor tessék megnézni, hogy tudjuke ezt itthon hasznosítani, vagy pedig úgy tudjuk hasznosítani, hogy abból olyan terméket tudunk előállítani, ami a világ számára keresetté válik. Ez a rendszer hiányzik a mai viszonyok között, és kaotikus állapotok alakultak ki. Ott voltunk az Európai Unióban a kémiai biztonság területén, az Unión belül egy központot kívánnak létrehozni. Magyarországon is körülbelül 4 ezer cég működik 100 ezer fogl alkoztatottal. Minden kutatási és bevizsgálási eredményt az Unió központjába le kell adni. Ez a szabadalmi jog védelmének a kérdése, amit megpróbáltunk a magunk részéről fölvetni, de itt látszik az, hogy a globalizációból adódóan a potenciális nagy gazdasá gi társaságok hogyan próbálnak szert tenni egyes kutatási eredményekre, és hogyan próbálják meg azt a saját berkeiken keresztül úgy kisajátítani, hogy abból másoknak eredményei adott esetben ne legyenek. Ezért kellene egy sokkal szigorúbb törvényt megfogal mazni, és ehhez mindenképpen a forrásokat is hozzárendelni, mert anélkül nem fog menni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tiszte lt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Azért alkotunk törvényt, hogy előrevigyük, rendezetté tegyük a gazdaságunkat, az ország irányítását, és itt általában a pénzt, a forrásoldalt nem kerülhetjük meg. Nekünk, politikusoknak a feladatunk, hogy ezt évről évre ismét górcső alá vegyük, próbáljunk az adófizetők pénzével minél hatékonyabban gazdálkodni. Ez végeredményben önmagában is egy innováció. Ha ilyen törvényt szeretnénk hozni, akkor nem tudjuk megkerülni azt, hogy igenis a pénzről sokat, nagyon sokat beszéljünk. Szeretnék az Állami Számvevőszék jelentéséből néhány idézetet, néhány részletet kiemelni, hogy kellőképpen rá tudjak világítani a feladatunk lényegére. “A bruttó hazai termékhez mért nemzetgazdasági K+F ráfordítás az 1996. évi 0,67 százalékos mélypontról 2 002re 1,1 százalékra nőtt, és 171,5 milliárd forintot tett ki, amin belül az állami részarány 59 százalékos volt. Nem teljesült a 2000. évi kormányzati irányelvekben 2002re előirányzott 1,5 százalékos GDParányos ráfordítás és ennek 50 százalékos vállalk ozási részaránya, a vállalkozási szféra alacsony mértékű részvállalása miatt. A magyarországi kutatóhelyek több mint kétharmada költségvetési gazdálkodási rendszerben működő kutatóhely, vállalkozási K+F helyek 28 százalékot képviselnek, a társadalom kutatá sorientáltságát leginkább kifejező, egy lakosra jutó K+F ráfordítás hazánkban az EUátlag 22 százalékát, az ezer lakosra jutó kutatók száma az EUátlag 53 százalékát tette ki 2001ben.” (19.40) Érzik képviselőtársaim, hogy itt az arányok milyen fontosak. V isszautalnék korábban szólt képviselőtársaimra, hogy az alapkutatások volumenét, inkább a százalékát magasnak tartották, de ha a K+F ráfordítást fölemeljük 1 százalékról 2 százalékra, és a nominális értékét hagyjuk az
