Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Szijjártó Péter (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Haverok, buli, hanta, avagy folytatódik a nemzeti vagyon elherdálása?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
3595 (14.10) Ez történt meg, tehát ezen nincs mód most változtatni. Ezt önök is nagyon jól ismerik, hiszen tudomásom szerint képviselő úr nagyon jól ismeri a Házszabályt. Tisztelt Képviselőtársam! Hangsúlyozom még egyszer: a napirendet elfogadtuk, a házbizottságon ezekben a kérdésekben egyetértés volt a frakciók között, nincs módomban ezt felülvizsgálni, még a javaslatára sem. Köszönöm szépen. (Dr. Ke lemen András: A kérésem nem erre vonatkozott!) Egyebekben módosítást szívesen várok a Házszabály ügyében, ha ebben van egyetértés a többi frakció részéről is. Ebben teljes nyitottsága van valamennyi frakciónak, azt, hogy megegyezni nem tudunk, azt gondolom , hogy az ügyrendi bizottság hosszú távú tevékenysége is jelzi. (Zaj, közbeszólások a függetlenek soraiban.) Képviselőtársaim, nagyon örülnék annak, ha az ezzel kapcsolatos beterjesztéseikben nem csak az üléspont határozná meg az álláspontot. Köszönöm a fi gyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! 14 óra 10 perc van, interpellációkkal folytatjuk munkánkat. Szijjártó Péter (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “ Haverok, buli, hanta, avagy folytatódik a nemzeti vagyon elherdálása?” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Elöljáróban is Szijjártó Péter képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: “Haverok, buli, hanta, a vagy folytatódik a nemzeti vagyon elherdálása?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hogy a kormány lendülete valóban nem hagy alább, legalábbis ami a ne mzeti vagyon további elherdálását illeti. Két hete ugyanis döntés született egy nyereségesen működő, évente félmilliárd forintnyi hasznot hozó, piacvezető, stratégiai fontosságú vállalat, a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. eladásáról; indokolatlanul és kárt okozv a, hiszen a Tankönyvkiadón keresztül volt az államnak lehetősége befolyásolni a tankönyvek árait, valamint így lehetett biztosítani a tankönyvellátás biztonságát és megfelelő minőségét is. A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. eladásával kapcsolatban számos kérdés m erült fel az elmúlt időszakban, és ezekre a miniszterelnök múlt heti, meglehetősen zaklatott idegállapotról tanúbizonyságot tevő napirend előtti felszólalása egyáltalán nem adott válaszokat. Tisztelt Államtitkár Úr! Mind a mai napig nem kaptunk választ arr a, hogy vajon igaze az a sajtóinformáció, mely szerint az első forduló legjobb árajánlata egymilliárd forinttal magasabb volt, mint a végső győztes által kínált végső vételár. Ha mindez így történt, akkor a magyar privatizációs történelemben minden bizonn yal ritkán előforduló esettel van dolgunk, hiszen a vételár a licit folyamán lefelé változott, és ez esetben, ha ez így van, bizony egymilliárd forintnyi kár érte a magyar adófizető polgárokat. Furcsa körülmény az is, tisztelt államtitkár úr, hogy a 15 érd eklődő, majd a 13 pályázó közül végül öten vehettek részt a második körben, majd a folyamat végén már csak egy pályázó, a végső győztes kapta meg a versenyben maradás lehetőségét. Képzelhetjük mindnyájan, hogy mekkora verseny is volt ez. Hírek szóltak arró l is, államtitkár úr, hogy a végső győztes végül olyan áron vehette meg a tankönyvkiadó vállalatot, mellyel be sem kerülhetett volna a második pályázati fordulóba. Az pedig már korábban kiderült, és itt a parlamentben is elhangzott, hogy ez a végső győztes Láng Rt. vette
