Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3589 DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Nagyon köszönöm, hogy az ellenzéki képviselők előre tudták, hogy mit akarok mondani. Ugyanakkor viszont mindenkinek a figyelmébe ajánlanám ebben a Házban Kazinczynak azt a mondását, hog y “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” Alig másfélszáz éve, hogy ezt elmondta, ugyanakkor egyesek képesek azt bebizonyítani ezzel szemben, hogy rosszat és rosszul is lehet csinálni. Mert ha belegondolunk abba, a december 5ei népszavazás, ami az egészségüg yi intézményekre vonatkozó kérdést illeti, mind eszközben, mind tartalmában rosszat és rosszul tesz. Hogy miért? Célszerűnek tartom, hogy kiki olvassa el az Alkotmánybíróság két határozatát ezzel kapcsolatban, ezt a két határozatot, amely 38 oldalon tagla lja részletesen ezeket a kérdéseket. Mindenképpen szükséges megnézni tehát ebben a kérdésben, hogy ki az ügy ura. Ahogy a képviselő úr is elmondta: az ügy ura a nép. Nincsen könnyű helyzetben, mert ha belegondolunk abba, ki fog válaszolni neki, hogy mi les z a következménye akkor, ha 2 millió 10 ezer állampolgár igennel szavaz erre a kérdésre. (Balsay István: Reméljük!) Mert a kórháztörvényt, amint az Alkotmánybíróság második határozata is mondja, már nem lehet megsemmisíteni egyiket sem, mert egyik sem él. Akkor hát mi lesz a következménye? A választópolgárok igen szavazatukkal arról döntenek - mint az Alkotmánybíróság határozatában is benne van , hogy a közszolgáltatást közfinanszírozásból, állami vagy egészségügyi intézményben kívánják megcsináltatni. Enn ek a következménye mindenkit kötelez, mivel az ügy ura a nép, kötelezi a kormányt, és kötelezi természetesen az Országgyűlést is. Így valóban az állami és az önkormányzati intézmény nem adható át, például az egyházaknak sem, szemben az Apostoli Szentszékke l kötött megállapodással, az ezt hirdető törvényt tehát az Országgyűlésnek meg kell semmisíteni (Dr. Áder János: Nem igaz!) , hiszen erről kérdez a kérdésében a kérdésfeltevő. Továbbá az 50/2002es kormányrendelet szerint már 2005ben sem fogadható be többl etkapacitás nem állami és nem önkormányzati intézmények esetében, például a műveseszolgáltatóknál, akik magántevékenységet folytatnak jelen pillanatban, hiszen az nem állami és nem önkormányzati intézmény, és erre a népszavazás ebben az esetben tiltó rend elkezést kíván hozatni. És mi lesz - ahogy a képviselő úr is felvetette - a jól működő patikákkal, a szintén nem állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő fogorvosi rendelőkkel vagy a háziorvosi praxisokkal? Tisztelt Országgyűlés! Egy orvosság hatása soha nem áll feltétlenül egyenes arányban annak a keserűségével. Ma Magyarországon minden gyógyszerre kötelező ráírni, hogy adott esetben mik annak a szövődményei vagy a mellékhatásai. (Dr. Fónagy János: Most sem lehet fájdalomcsillapítót kapni!) Akkor a népsz avazásra feltett kérdéssel kapcsolatban is én mindenkinek javasolnám, hogy tegye mellé, tegye a kérdőív mellé, oda, hogy adott esetben mik a valódi szövődmények és mellékhatások. Célszerű lenne, hogyha mindenki mellé tenné az Alkotmánybíróság két határozat át, és felhívná a figyelmet arra, hogy ezek a mellékhatások, ezekre potenciálisan fel kell készülni. És ezzel kapcsolatban szükséges felhívni a szavazópolgárok figyelmét, hogy mellékhatások vonatkozásában és a szövődmények hatásában kérdezze meg kezelőorvo sát, gyógyszerészét. (13.50) Kérdezze meg azokat, akikről adott esetben szólnak ezek a kérdések. És ha ezeket valóban megtesszük, akkor ezek ismeretében nem tudunk mást javasolni - felelősséggel nem tudunk mást javasolni - a választópolgároknak, mint azt, hogy erre a kérdésre egyértelműen nemmel szavazzanak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk.
