Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3496 Azért szeretnék foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert az az érzésem, hogy sok érv elhangzik. Igaz, mondhatjuk azt, hogy nagyon az utolsó p illanatban vesszük elő ezeket az érveket, és többet kellett volna előtte gondolkozni ezekről az érvekről, de azt gondolom, hogy bizonyos érvek viszont nem kaptak elég hangsúlyt. Hallunk arról, hogy mennyibe kerül, hogy ha, ne adj' isten, kettős állampolgár ság ügyében az igen szavazatok győznek. Nem szeretnék ezzel a témával foglalkozni, mert azt gondolom, hogy emelkedettebben kell érvelnünk ebben a kérdéskörben, és más, ha úgy tetszik, nemesebb érveket kell elővennünk. Nem akarok azzal sem foglalkozni, hogy valójában mire szavazunk a népszavazás kapcsán, hiszen joggal vetik fel sokan azt a kérdést, hogy igazából azok, akik igennel szavaznak, azt sem tudják, hogy mi lesz a végeredmény, hiszen ez a szavazat azt jelenti, ho gy majd az Országgyűlés valamit dönt. Én most ezt a kérdést is félre szeretném tenni, érdemben azzal a témával szeretnék foglalkozni, hogy vajon a kettős állampolgárság megadása szolgáljae a határon túli magyarok érdekeit, szolgáljae Magyarország érdekei t, jobb lesze tőle. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért kell ezt a kérdést megvizsgálnunk, mert én és nagyon sokan ebben az országban, tisztességes magyar emberként nemmel kívánunk szavazni, mint ahogy azt gondolom, hogy nagyon sok tisztes séges magyar ember lesz, aki meg igennel akar szavazni. Köztünk egy politikai vita van, és ez nem erkölcsi kérdés, hogy ki milyen álláspontot foglal el. Az a véleményem, hogy a határon túli magyarok helyzetét nem javítja, sőt rontja a kettős állampolgárság megadása, és ezzel a kérdéssel jobb tisztában lennünk, és ezt élesen és világosan föl kell vetnünk. Ugyanis, ha a kettős állampolgárság megadásra kerül - és itt megint tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy a különböző országok hajlandóke ezt akceptálni é s elfogadni, tételezzük fel, hogy igen, mindegyik környező ország; tudjuk, hogy nem így van, de a könnyebbség kedvéért tételezzük fel ezt a helyzetet , akkor mi fog kialakulni, milyen helyzettel kell szembenézniük a határon túli magyar közösségeknek? Első sorban azzal, hogy mindazok a törekvéseik és mindazok a nagyon jelentős eredményeik, amelyekről csak a legnagyobb tisztelettel nyilatkozhatunk az elmúlt 15 évre vonatkozóan - gondoljunk csak a jogok kivívására vagy akár az egyházi ingatlanok visszaadására, és sorolhatnánk tovább azokat az eredményeket, amelyek a kisebbségi magyar szervezetekhez kötődnek , mind szét fognak porladni. Ugyanis, ha a kettős állampolgárságot alanyi jogon meg fogják kapni a határon túli magyarok, onnantól kezdve minden autonómiat örekvésükre, minden kisebbségi jogvédelmi törekvésükre azt fogja válaszolni a többség: “Kérem szépen, milyen állam polgárai önök? Egy más állam polgárai? Tessék akkor elmenni a szomszédba, és ott kérni ezeket a jogokat, ott kérni az autonómiát, ott kérni a segítséget!” Lehetetlen helyzetbe fognak kerülni ezek a közösségek, tisztelt barátaim és tisztelt képviselőtársaim, és ezzel jobb tisztában lenni, mint hogy megint magunkat becsapjuk mindenféle illúziókkal. És ha már becsapásnál tartunk, nem lehet elvonat koztatni attól a példától, amely itt lebeg előttünk, és amit státustörvénynek hívtak. Ugye, emlékszünk rá, ki jobb meggyőződésből, ki kényszerből, de megszavazta a parlament, de a Szabad Demokraták Szövetsége nem szavazta meg ezt a törvényt, és emlékezzünk rá, micsoda vesszőfutás következett ebből a nemzetközi porondon. Magyarországnak mit kellett átélnie ahhoz, hogy végül aztán a törvény egy kiherélt változatban vegetáljon a jelen pillanatban, és gyakorlatilag a magyarigazolvány egyfajta utazási kedvezmény t jelentsen! És ne feledjük el azt sem, ezt is érdemes tudnunk, amiről keveset beszélünk, hogy a határon túli magyarok egyharmada kérte a magyarigazolványt, kétharmada nem kérte. Ennyit arról, hogy mi sokszor mit gondolunk az illúzióinkban arról, hogy a ha táron túli magyarok hogyan gondolkodnak bizonyos kérdésekről. Nekünk a nemzetközi porondon felelnünk kell majd azért, hogy egy olyan állampolgársági modellt kívánunk bevezetni, amely sehol a világon nincs, és megint érdemes ezzel is szembenézni: nincs ilye n, mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben, alanyi jogon senkinek nem adnak kettős állampolgárságot. Két országot ismerünk csak a nemzetközi gyakorlatban, ahol ilyen van, ez
