Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A nemzeti audiovizuális archívumról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter:
3480 száz évvel ezelőtt a nyomdai kiadók szerepe a kultúra megörökítésében - m ondjuk 300 vagy 600 vagy 700 évvel ezelőtt - mi volt, és mi a szerepük ma. Tehát ezen nem érdemes vitatkozni, több példa is létezik. Egy bizonyos: jól akkor lehet a feladatot megoldani, ha együttműködik a két terület. Ezt pedig a törvény szövegében és szán dékaiban is többszörösen kinyilvánítja. Szövegében akkor, amikor a két miniszter közös rendeletalkotását írja elő. Például akkor teremt egyensúlyt, amikor az audiovizuális örökség tanácsadó testületben, ha úgy tetszik, a mérleg nyelvét vagy az elbillentő e lemet éppen a Kulturális Örökség Minisztériumának adja, hiszen az eggyel több tagot delegál, mint az informatikai miniszter. Ezt csak azért mondom, hogy ezek az elemek benne vannak. Azt gondolom, hogy a puding próbája az evés, de mindenképp az együttműködé s az alapja a sikernek. A második: magáról a törvényjavaslatról. Én természetesen elfogadom azt, amit most itt több képviselőtársam kifejtett, hogy igazából egy négypárti egyetértés volt abban, hogy ilyen törvény kell, most pedig csalódottan kell néhány pá rtnak megállapítani, hogy ezt nem fogja tudni támogatni. Csak azt tudom mondani, hogy a rendszerváltás óta eltelt 14 év a parlament munkájában azt bizonyítja, hogy a négypárti együttműködés vagy együtt nem működés nem a tartalmi kérdéstől függ, és semmikép pen sem az előterjesztés tartalmi színvonalától, hanem attól a politikai szituációtól, amiben éppen megszületik, és azoktól a politikai szándékoktól, amelyek éppen az adott témával kapcsolatban azt a politikai erőt vagy teret meghatározzák. Mivel ez érinti a média világát, meggyőződésem, nagyon hiú ábránd abban reménykedni, hogy négypárti törvényt lehet ilyenkor alkotni. Bízom benne, hogy erre esetleg van esély, de természetesen politikai realitásnak tekintem azt, ha ezt bizonyos ellenzéki csoportok nem sza vazzák meg. Hogy ehhez szakmai érvet keresnek, az pedig a politika szokásos játéka, de szerintem sokkal tisztább lenne, ha politikai érveket keresnénk. Az sem igazából kritikája vagy nem kritikája egy törvényjavaslatnak, hogy hány módosító indítvány é rkezik hozzá. Csak meg szeretném említeni, hogy ennek a ciklusnak a tárca szempontjából eddigi legsikeresebb törvénye az elektronikus hírközlési törvény volt, ami idén január 1jei hatálybalépésével valóban piacot teremtett a hazai távközlésben. Azóta tény leg több szereplő itt van a piacon, ha kinyitjuk az újságot vagy a tévét bekapcsoljuk, folyamatosan azt lehet hallani - a rendszerváltás óta egyébként először , hogy csökkennek a telefontarifák, hogy az internetajánlatok árai jelentősen csökkennek, most m ár állami támogatás nélkül is 3040 százalékos akciós árcsökkenést mutatnak ezek az árak. Tehát elindult a piac, sikeres a törvény, pedig a törvény tárgyalásának a vitájában több mint száz módosító indítvány érkezett ehhez a törvényhez, és alig egytucatnyi t fogadott el belőle a kormány javaslatára a tisztelt Ház. Tehát azt hiszem, az, hogy egy törvényjavaslathoz nagyon sok vagy kevés módosítás érkezik be, ez megint csak igazából nem minősíti. Azt tudom viszont mondani, hogy a törvénykezésnek ez a kormány az t a formáját választotta, és a tárca is, hogy olyan jogszabályokat kell alkotni, amelyek működőképesek. 1998 és 2002 között az volt a mi területünkön a jellemző, hogy megszületett az egységes hírközlési törvény, amelynek a feladata a piac megnyitása volt, ennek következtében a magyar piacról gyakorlatilag a kapunyitás pillanatában még az is levonult, aki itt volt, és a monopóliumok megerősödtek. Magyarországon az úgynevezett inkumbensek olyan pozíciókat értek el, amelyeket nagyon nehéz volt utána lerombolni . Törvény született a számhordozhatóság bevezetéséről és a szolgáltatóválasztás rendszerének a bevezetéséről, majd az égvilágon semmi nem történt e tárgyakban. Nem is történhetett, mert nem deklaráció kérdése ezek megtétele, hanem előkészítés, szakmai munk a és ésszerű törvénykezés, ésszerű ütemezése a törvénykezésnek, valamint olyan keretszabályoknak és rendeleteknek a megalkotása, amelyek működőképessé teszik a rendszer bevezetését. De akár mondhatnám a TETRAt is, vagy az úgynevezett TETRATetrapolt, tehá t az egységes digitális rádiótávközlő rendszert, ebben sem sikerült eredményt elérni, mint ahogy kevés volt törvényben deklarálni az elektronikus aláírást, nem lett elektronikus aláírás 2002ben, és azt kell mondanom, hogy nagyon nehéz előkészítéssel és út tal lehet majd talán ebben a ciklusban bevezetni.
