Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A nemzeti audiovizuális archívumról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
3471 alapján lett ez kiválasztva? Miért ez az öt televízió van a gyűjtőkörben? Nem tervezneke esetleg a jogalkotók m ás archívumból is vásárolni vagy más archívumokból kutatni filmeket vagy anyagokat? Nagy fájdalmam személy szerint is az, hogy nem került be ebbe a körbe a filmarchívum. Tudom, benne van a törvény szövegében utalás a 2004. évi II. törvényre, a filmtörvényr e, hogy az ott megnevesített körben levő filmek nem kerülhetnek be, ez igaz, azonban szerintem a magyar kulturális örökség egyik legfontosabb alkotóeleme a filmarchívumunk, a teljes nemzeti kincsünk, és hogy ezzel mi fog történni, az se mindegy. Ha bekerül , mondjuk, az a bizonyos kör, amit nevesít a törvény, akkor is ott a probléma, hogy ez kié lesz. Napjaink polémiája az - épp a mai, illetve a tegnapi nap délutánján ez a vita itt, a parlamentben is lezajlott , hogy az egyik legnagyobb értékű magyar állami kiadó, a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizálása hullámokat vet. Fel kell tenni a kérdést itt, ezen a helyen, hogy vajon kié lesz az a filmtermés, ami össze fog gyűlni az archívumban. Nem fogja egyszer valaki rátenni a tenyerét? Nem sajátítja ki valaki ezt? H át ki tudja? Örülök Mécs Imre képviselőtársam megjegyzésének. A szerzői jogok kérdését én is említettem volna, most itt a késői órára tekintettel ezt nem kezdem újra, teljes mértékben egyetértünk, annyival talán kiegészítve, hogy a délutáni különböző filme ket is, amelyeket esetleg nem kellene mindenhol reklámozni, archiválni kell. Ha ezek is el fognak jutni a könyvtárakba, iskolákba, azért tanulságos lenne majd megnézni 2030 év múlva, mondjuk, a Mónikashowt, hogy mennyire építi a gyerekek lelkét. Történé szeknek biztos alkalmas lesz egykét következtetés levonására. Aztán vannak benne különböző párhuzamosságok, amelyeket szintén nem értünk. Tudjáke önök, képviselőtársaim, szakértők, miniszter úr, hogy január óta például az ORTT már 24 adót digitalizál, hi vatalból, folyamatosan? Miért ne lehetne ezek után is ezt a munkát az ORTTre bízni? Fölöslegesnek tartjuk, hogy ezt most duplikáljuk. Nem tudjuk pontosan azt sem, hogy ha meglesz a teljes archiválás, a digitalizálás, akkor a hozzáférés miképpen történik. Persze, miniszter úr erre is utalt, a hozzáférést hosszasan ecsetelte, kiemelte például a kistelepüléseket. Na de hát, miniszter úr, lassan ott tartunk, hogy kistelepüléseink se lesznek! Ennek a kormánynak az a szándéka, hogy ezeket felszámolja. Mindenki l átja, kezdték a buszjáratok megszüntetésével, a postával. Pont a postát említette, hogy ott fogják elérni. Hát posták sincsenek már kistelepüléseken, sőt, lassan ott tartunk, hogy hivatalok sem lesznek! Hol fogják ezeket az emberek megnézni? Jól tudjuk, ho gy internethozzáférés, a végpontok javarészben a nagytelepüléseken vannak, és ez bizony komoly probléma mindenki számára. Végezetül egy utolsó megjegyzés, ami nem akar pikírt lenni, de mégis ide kívánkozik. Nemzeti audiovizuális archívumról lévén szó nem itt eldöntendő kérdés, de szerintem minimum az lett volna jó, ha ezt a Kulturális Örökség Minisztériuma terjeszti be, nem pedig az Informatikai Minisztérium. Gondolom, a csatát megvívták a színfalak mögött, nyilván a háttérben sok szakmai egyeztetés volt, erre van szakmai válasz is. Nekem kulturális bizottsági emberként ez nem tetszik. No, elég sok mindent felsoroltam, és számos módosító indítványunk lesz. Nem mondom, hogy annak a feltételeként támogatjuk, mert úgy látjuk, hogy nem nagyon tudjuk most támoga tni, de kérem, azokat legalább fontolják majd meg. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszt elt Miniszter Úr! Napjainkban világszerte, de különösen Európában s azon belül is hazánkban egyre égetőbb kérdéssé válik, miként sáfárkodunk a ránk bízott szellemikulturális örökséggel. A nemzeti emlékezet ápolása, intézményi elérhetőségének biztosítása a lapvető stratégiai, kormányzati feladattá vált, hiszen a tudástársadalom kiépítése szilárd történeti adatbázisok nélkül elképzelhetetlen. Véleményem szerint a digitalizáció újabb lehetőséget ad arra, hogy az előző nemzedékek és kortársaink tudáskincsét,
