Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FILLÓ PÁL (MSZP):
3462 is, hogy kellő anyagiak hiányában szerveződött, rendszerváltás utáni szakszervezetek kiszorítását célozhatja ez az előterjesztés. Németh Szilárd képviselőtársam a korábbi felszólalásában igen világosan megfogalmazta ellenvetéseit, agg ályait. Ezeket nem ismétlem meg. Mindezek alapján nem tudjuk támogatni ezt a törvénytervezetet. Ez annál is inkább sajnálatos, mert itt lett volna a lehetőség igazán, kellő előkészítéssel, hogy egy olyan tervezet szülessen, amelyik jó hatással lehetne arra az érdekvédelemre, amelyet oly szépen meg tudnak fogalmazni a kormánypárti képviselők. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a törvényjavaslat általános vitájában. (Nincs jelentkező .) Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, ezért megadom a szót Filló Pál úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. FILLÓ PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtá rsaim! Azzal kezdeném, hogy válaszolnék Lezsák képviselő úrnak, aki föltette a szónoki kérdést, hogy hány szakszervezetet kíván ez a törvényjavaslat kiszorítani. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni, hogy egyetlenegy szakszervezetet sem kíván ez a törvé nytervezet kiszorítani; nem ez a célja, igen tisztelt képviselő úr. A cél az, hogy azt a helyzetet, amit átéltünk itt az elmúlt tízegynéhány évben, hosszú távon el tudjuk kerülni, tehát hogy egy tisztességes, normális megoldás szülessen a tekintetben, hog y a választásokat ne kelljen nekünk, illetve a megválasztott testületeket országgyűlési szinten x időnként - évenként vagy négyévenként - meghosszabbítani. Hiszen amikor a parlament elé ezek a javaslatok bekerültek - legyen szó akár az előző ciklusról, aká r a jelenlegiről , akkor mindig igen komoly támadásokat kaptak az előterjesztők, akár a kormányzat is, hogy micsoda dolog az, hogy nem zajlanak le normálisan a választások, miért kell ezeket a testületeket újra és újra megválasztani. Mi nyitottak vagyunk, szeretném hangsúlyozni. A törvényjavaslat vitájának az elején elmondtam, hogy olyan megoldást szeretnénk, amely bírja az összes érintett szakszervezet egyetértését, legyen szó ágazati szakszervezetekről, legyen szó a konföderációkról. Én jómagam is jó néh ány egyeztetésen részt vettem. Ezek az egyeztetések most is, folyamatosan folynak. Részt vett ezeken az egyeztetéseken az ezen a területen, tehát a közszférában - és hangsúlyozni szeretném, hogy a közszféráról van szó, és nem a versenyszféráról - érintett valamennyi szakszervezet: a Liga, az MSZOSZ, az ÉSZT és a SZEF. A Munkástanácsok azért nem vettek részt, mert ők nem érintettek ezen a területen, nincsenek szakszervezeteik ezen a területen. Tehát szeretném még egyszer képviselőtársaimat megnyugtatni, hogy nyitottak vagyunk a tekintetben, hogy a most lezajló választások is legitimációt adjanak a szakszervezeteknek, de hosszú távon oldja meg a parlament ezt a kérdést, ne kelljen ezzel a jövőben foglalkozni. Megértem az aggodalmat, hogy mennyire lesznek hitel esek a szakszervezeti tagnyilvántartási adatok, hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy ne sérüljenek az adatvédelmi ügyek sem, ugyanakkor hiteles, megbízható és pontos adatokat kapjunk e tekintetben. Ez egy lényegesen komolyabb feladatot jelent. Ezért is jav asoljuk azt, hogy a kormányzat - egyetértésben természetesen az érintettekkel - tegyen erre javaslatot, és kormányrendeletben a részleteket szabályozzák, hiszen ez egy nagyon összetett, bonyolult kérdés, mi nem vállalkoztunk néhány képviselőtársammal arra, hogy ezt az ügyet is megoldjuk. Azt is el szeretném mondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy egy kicsit furcsállom a dolgot, hiszen az elmúlt évtized nem arról szólt, hogy a jobboldalon lévő pártok nagyon aggódtak volna itt a szakszervezetek jövőjét illetően. Én ezt nem nagyon éltem itt meg a parlamentben; sőt dühödt támadásokat annál többet. Amikor bármilyen szakszervezeti ügy itt a parlamentben szóba került, akkor mindig azt kaptuk, hogy bizony ezek a szakszervezetek nem is a munkavállalókat képvise lik,
