Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NÉMETH ZSOLT (független):
3447 mindenféleképpen a társadalom fogja látni, nyilvánvalóan ott a hatékonyság jelentős mértékben csökkenni fog. E bből kifolyólag a Magyar Demokrata Fórum fenntartásokkal fogadja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Németh Zsolt független képviselőnek. NÉMETH ZSOLT (független) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Itt már elhangzott hasonlat a törvényjavaslat kapcsán mézesmadzagos furkósbotról, napnyugtáról. Nekem legjobban a Béki Gabriella által említett fájdalomcsillapító tetszik. Fel is írtam a lap tetejére , hogy “a T/12490. számú törvényjavaslat a fájdalomcsillapítóról”. Ha magát a dolgot nézném, csak a törvényt, akkor azt mondanám, talán még el is fogadható, lehet, hogy módosításokkal jól működik. De talán nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy aki ezt a fá jdalomcsillapítót gyártotta, maga okozza a fájdalmat is. Arról már ugyancsak beszélnünk kell, hogy vajon kelle és milyen mértékben fájdalmat okozni. A közszférában dolgozókról régóta az a közvélekedés - a régi kuplékban is szerepel , hogy havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccel, tehát évtizedeken keresztül megbízható állásnak tűnt. Nos, a mostani közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek a legkisebb okuk sincsen a viccelődésre. Ha végigtekintünk az elmúlt évtizedeken, akkor azt látjuk, hogy talán még ott, a rendszerváltozás környékén a köztisztviselői szférában volt némi elbizonytalanodás, némely területen talán csökkenés is, azonban az önkormányzatok számának növekedése egyben ennek a szektornak a növekedését is jelentette. A közalkalmazotti rétegben ugyanúgy volt egy ilyen bővülés, hiszen az önállóvá vált önkormányzatok törekedtek arra, hogy visszaállítsák az általános iskoláikat, óvodáikat, tehát volt némi bővülés. Ebben az időben - ha emlékszünk erre - különösen kitüntetett szerepe volt ennek a rét egnek, hiszen ez volt az az időszak, amikor az egykori szocialista nagyipar a végnapjait élte, hatalmas leépítés volt a privát szférában, tehát ez egy különleges lehetőséget adott a közalkalmazottaknak, a köztisztviselőknek. Azután az évtized közepén azt k ellett észrevenniük a köztisztviselőknek, hogy addig soha nem látott mértékben beteszi a lábát a politika, és ez a nyomulás a mai napig is tart, ciklusról ciklusra nő. Szerintem oda jutott el ez a szféra, hogy szabályozás nélkül ma, jelenleg több politikai állás van a közszférában, mint a késő Kádárkorszakban. Szembesítsük ezzel magunkat mi mindahányan, akik itt vagyunk. Nézzük meg, hogy a dekoncentrált szervek vezetőinek, vidéken a megyei szervezetek vezetőinek a késő Kádárkorszakban némelyiknek már párt tagnak sem kellett lennie. Ma annak kell lennie, mert különben nem kapja meg a megbízását. Tehát jó esetben a csapdahelyzetbe került, egymást váltó kormányzatok helycserét csináltak, az ő idiótájuk helyett nem a saját idiótájukat rakták, de hogy csere tört ént, az egészen biztos. Azt nem tudom, hogyan lehet ennek a folyamatnak véget vetni. Mindenesetre született egy nagyon kiváló tanulmány Verebély Imre tollából a Medgyessykormány beiktatásakor: tanácsokat adott arra, hogy vajon hogyan kellene a két oldalnak megegyeznie, hogyan lehet ezt az egymást gerjesztő folyamatot valahol megállítani. Nem tudtuk; én kíváncsi vagyok, hogy erre milyen megoldást lehet tenni. Talán visszatérek a másik fajta elbizonytalanod ásra, amely a közalkalmazottak körében járja manapság. Egyébként itt is volt egy felfutási időszak az előző ciklusban, amikor a kormányzat a gyereklétszámból adódó esetleges pedagógusfelesleget újabb feladatokkal próbálta meg feloldani. Most ennek az ellen kezőjét látjuk, hiszen a költségvetési törvényben megadja a lehetőséget az önkormányzatoknak, a munkáltatóknak, hogy elbocsássanak embereket, tehát a kötelező óraszámon
