Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FILLÓ PÁL (MSZP):
3443 számítógépekkel és térfigyelő rendszerekkel helyettesíteni a gátőrök, az útőrök, a vadőrök, a halőrök - és folytathatnám tovább a sort - munkáját. Ezen a területen is lehet úgy ésszerűsíteni, hogy például növelem a számukat, és érdemes lenne ezt is végiggondolni, és vannak is erre programok, amelyek megpróbálják ezt végiggondolni. Azt mondja Göndör képviselőtársam, hogy „a racionalitás jegyében”. Milyen racionalitás ez, kedves képviselőtársam, amely mögött például az a gondolat van, hogy vannak kistelepülések, ahol csak 23 órás hasznos munkára van lehetőség? Ott nem a rendszerrel van a baj, ott az önkormányzattal van a baj, ha csak 23 órában tudják kihasználni, úgy mond, a munkaidőt. Mert ezt tetszett megfogalmazni, hogy bizony, kis létszámú önkormányzatoknál csak 23 órára van lehetőség a munkára. Tessék elmenni kistelepülésekre, és kicsit alaposabban körbenézni! Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Ké tperces hozzászólásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm, elnök úr, és talán nem is két perc. Képviselőtársam, ugye, emlékszik arra az elszólásra, hogy életképes meg életképtelen település? Ugye, erre tetszik emlé kezni? Volt egy előző miniszterelnök, aki ezt nagyon rosszul mondta a maga részéről. A legnagyobb probléma ott van, hogy míg az Európai Unión belül hihetetlen törekvés van arra, hogy kistelepülések, tanyavilágok megtartóképessége, ereje, az ott lévő embere k szociális helyzete javuljon, addig, ha ezt így fogjuk fel, akkor valóban emögött - ahogy képviselőtársam is elmondta - lehet, hogy nagyon sok életképtelen településünk lesz, nagyon sok kihaló és életképtelen, ha ezeket a dolgokat így próbáljuk közelíteni . Itt jön be a vidékfejlesztés, amit valahogy korszerűen kéne nekünk is csinálni. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, MSZP. FILLÓ PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr, nem lesz két perc. Lezsák képv iselő úrnak mondanám, hogy szinte minden szavával egyetértek. Én nem azt mondtam, hogy embereket mindenképpen el kell bocsátani, itt valami félreértés van. Én azt mondtam, hogy változnak a célok, változnak a feladatok, változnak ezeknek a feladatoknak a he lyszínei is, mert ilyen világban élünk. Ráadásul ez egyre gyorsabban fog változni, sajnálatos módon, és nekünk ehhez alkalmazkodni kell. Meggyőződésem az, hogy valóban úgy kell ezt megoldani, hogy humánusan, emberközpontúan, odafigyelve azoknak az emberekn ek az érzéseire, akiket esetleg ez érint. Erről szól ez a javaslat egyébként, hogy megpróbáljunk valami pluszesélyt adni arra, ha már valaki olyan helyzetbe került, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy senkinek esze ágában nincs az, hogy ezt a folyamatot ge rjessze, vagy hogy az legyen a cél, hogy megszűnjenek szolgáltatások, és az embereknek kilométereket kelljen utazni, és sorolhatnám tovább. Pont az ellenkezője az igaz: a modern technika, a változó világ lehetővé teszi azt, hogy amit eddig, mondjuk, öt emb er végzett el, azt kettő is el tudja végezni fele annyi idő alatt, mint régebben öt. De ezzel együtt élünk. Hadd mondjak példát a saját szakmámból, ami nem közszféra. Én nyomdász vagyok. Szedő volt az alapvető szakmám. Ma Magyarországon szedőt nem lehet má r találni, mert a szakmából mindenki elment, lévén, hogy a számítógép átvette ezt a dolgot, és most az újságok szerkesztői csinálják meg azt a munkát, amit annak idején sok száz, ezer vagy tízezer nyomdász csinált meg az országban. Én ezt nem tartom rosszn ak, jó dolognak tartom, még akkor is, ha a szívem vérzik, amikor elmegyek az Athenaeum Nyomda helyén éktelenkedő gödör mellett, és látom azt, hogy ahol kétháromezren dolgoztunk valamikor, most ott senki sem dolgozik, de változik az élet. Ez a közszférára is igaz. Én csak ennyit mondtam.
