Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
3434 Még egyszer hangs úlyozom, ennek a személyi állománynak a mindenkori kialakulása pedig az aktuális feladatokhoz illeszkedik. Ha konkrétan arról a két formáról, ami a prémiumévek programja és a különleges foglalkoztatási állomány kérdéskörét illeti, szólunk néhány gondolatot , akkor csak címszavakban szeretném rögzíteni azokat a sajátossági jegyeket, amelyek fontosak. Az egyik program, mint ahogy ma már szó esett róla, a prémiumévek programja legkiváltképp a nyugdíj előtt állókat érinti. Nem véletlen, hogy képviselőtársam ilye n értelemben a napnyugta és az alkonyat címszó körül gondolkodott, de azért a másik, amiről beszélünk, a különleges foglalkoztatási állomány programja érintheti a 3540 éves korosztályba tartozókat is. Nem gondolom, hogy ott ezekről a címszavakról lenne cé lszerű beszélni, mert én képviselőtársamat tisztelem annyira, hogy az ő mostani aktív életét is aktívnak tekintem és nem napnyugtabéli vagy alkonyatbéli időszaknak. Ilyen értelemben tehát azt gondolom, hogy a programok helytállóak, jó gondolkodással bírnak . Számomra az erősítette meg legkiváltképp azt, hogy jó irányba gondolkodunk, hogy az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács keretei között is támogatást nyert ez a gondolkodás azzal a kiegészítéssel, hogy persze szükség szerint, ha kell, akkor a par lamenti vita kapcsán és annak tapasztalatai alapján és attól függetlenül is, adott esetben szakértői módosításokkal is kiegészülhet mindez. Az pedig, hogy milyen sajátossági jegyekkel lehet hozzájutni ezekhez a programbéli forrásokhoz és biztonsághoz, mind enki számára fogható, ezért ezek részleteibe nem mennék bele, de még egyszer a következőket hangsúlyoznám. Úgy gondolom, hogy a feladat alapú közigazgatás megteremtése mindegyikünk érdeke. Úgy gondolom, hogy a közszolgálati életpálya elismerése é s az abból való esetleges harmonikus kivonulás lehetőségének a biztosítása mindegyikünk kötelessége is. Úgy gondolom tehát, hogy a méltányos távozási lehetőség megteremtésének a feltétele elengedhetetlen, és az még inkább, amiről már szóltam, hogy ha lehet , akkor azzal az ösztönző jelleggel is párosuljon, hogy a munka világában, a versenyszférában megtalálhassák ezek az emberek a helyüket. A juttatások tekintetében csak annyit szeretnék mondani, hogy mindazok mellett, hogy a 60 százalékos korábbi illetmény megfizetésében részesülhet az, aki rendelkezésre áll, az egyéb juttatások is megilletik nyilván annak a függvényében az érintetteket, amilyen részarányban gyakorlatilag az azt követő, a program keretei közötti időszakban benne vannak a folyamatban. Tehát ö sszegezve, egy mondattal azt mondhatnám, hogy egy hatékony, egy takarékos, egy méltányos rendszer kiépítése zajlik, olyan, ami ösztönöz a munkavállalásra és olyan, ami a feladat alapú közigazgatás működtetését alapozza meg vagy kívánja megalapozni. Köszönö m megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, eln ök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat, mint ahogy az már a bizottsági vélemény meghallgatása során is kiderült, elsősorban az olcsó és hatékony állam megteremtését véli szolgálni. Körülbelül szeptem berben hangzott el először egy olyan bejelentés, amely erős viharokat kavart a közszférában dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek vezetői között is. Ez a bejelentés akkor úgy hangzott a pénzügyminiszter részéről, hogy tetemes leépítésre elegendő fe dezet áll rendelkezésre a jövő évi költségvetésben. A vita akkor indult el, hogy tulajdonképpen kiket érint, hány embert érint ez a létszámleépítés. Találgatások indultak el, a legkülönbözőbb számok röpködtek a levegőben, 10 ezertől 80 ezerig különböző szá mítások jelentek meg, mindezek pedig olvashatóak voltak az újságok oldalain, hasábjain is. Emlékezzenek csak rá, hogy például a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete 20 ezer pedagógus elbocsátását vélte e bejelentés után felfedezni. Felhívták a figyelmet a
