Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Bejelentés önálló indítványok sürgős tárgyalásba-vételéről - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkavállalók, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános v... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SIMON GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független):
3418 von atkozhatott volna a kémia területén dolgozókra, az üveggyártás területén dolgozókra; mondjuk, kohók esetében is ilyen az a rendszer, amivel kapcsolatban miniszter úr is a prémiuméveket említette. Tehát nemcsak a közalkalmazotti, köztisztviselői rendszernél kellene ezt megvalósítani, hanem lehetőséget kellene adni arra, hogy a gyakorlati, effektív termelőterületen is ezzel a lehetőséggel tudjanak élni a gazdasági társaságok. Sajnos most tulajdonképpen ott van a legnagyobb probléma, hogy a nyugdíjkorhatárt fö lemeltük, bizonyos kedvezményi körök teljes egészében ki lettek söpörve, és ezáltal kényszerült rá nagyon sok gazdasági társaság arra a metódusra, hogy megváltozott munkaképességűek tömkelege jelent meg, és most belekerültünk abba a hibába, hogy egyszerűen a pályakezdők sem tudnak elhelyezkedni, másrészt az 50 év fölöttiek vagy a 45 év fölöttiek is veszélybe kerülnek. Ez a legnagyobb probléma. Ma, amikor nagyon sok gazdasági társaságnál - főleg a multinacionális cégekre értendő - szalagrendszerűen dolgoznak , nehezebben foglalkoztatnak egy négyórást, és sokkal nehezebben foglalkoztatnak, ha nem kapják meg a megfelelő ösztönzőt arra, hogy még gyakorlattal nem rendelkező, szakmai végzettséggel bíró egyéneket alkalmazzanak. Ehhez kellene mindenképpen az az ösztö nzőrendszer, és ehhez igenis az Oktatási Minisztérium képviselőjének is itt kellene lenni, ezekről a dolgokról nyíltan beszélni, és tárgyilagosan egy jövőképet felvázolni, amihez a gazdasági társaságok, az oktatási intézmények és maguk az egyének is jobban tudnának igazodni. Nem vizsgálja maga az anyag, hogy tulajdonképpen hol növekedett a foglalkoztatás. A termelői szférában? A kereskedelmi, szolgáltatói szférában? Ezeket a dolgokat is úgy kellett volna rendezni, hogy hová tudná nak igazodni a gazdasági társaságok, hová tudnának igazodni maguk az intézmények is. Ami a legnagyobb probléma: ma Magyarországon olyan hiányszakmák alakultak ki, amelyek az Európai Unión belül hihetetlen mértékben keresettek. Tehát mi is belefutottunk abb a a hibába, hogy az oktatási rendszerünk kialakításánál nem figyeltünk arra, hogy Magyarországon is hiányszakmák fognak kialakulni. A főiskolai, egyetemi képzés területein egyfajta túlképzés alakult ki, ami adott esetben szakmai területen viszont hiányzik, és emiatt nagyon sok gazdasági társaság nem tud előrébb jutni. Példákat lehetne mondani, hogy négy szakközépiskola működik Ajkán, van olyan terület, ahol nem tudnak osztályokat indítani, van olyan terület - szerszámkészítő esetében , ahol maximum 6 ember t tudnak beiskolázni. Ezekre kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Én is helyesnek tartom, hogy a 2005. évi költségvetésben erre 9,5 milliárdot beterveztek. Ez egy segítség átmenetileg azok számára, akik most nehezebben tudnak munkához jutni, viszont magát az oktatási rendszert kellene úgy átalakítani és kialakítani, hogy sokkal nagyobb ösztönzést kapjanak arra, hogy a szakképző intézmények területén legyen nagyobb a képzés aránya, mert bele fogunk futni abba a csőbe, amit az előbb is mondtam. Itt jön be annak a kérdése, amikor beszélünk a kettős állampolgárságról, a honosításról. Nyugateurópai országokban, akár Ausztriában, Németországban, Franciaországban a külföldiek, munkavállalási engedéllyel rendelkezők elsődlegesen azon szakmákat töltik be, amel y náluk is mint hiányszakma kialakult. Ez fog Magyarországon is bekövetkezni. Ha erre nem gondolunk, ha erre nem számítunk, akkor itt lehet annyiféle demagógiát mondani, amennyit akarunk, de sajnos, Magyarország is ugyanebbe a helyzetbe fog kerülni: hiánys zakmák fognak kialakulni. Pontosan az egyetemi és főiskolai képzettségek számának a megnövekedése miatt sokkal kevesebb fiatal fog tudni elhelyezkedni, legalábbis itthon, de sajnos ugyanez a tendencia az Európai Unió tagországaiban is. Ezt Magyarországon s okkal komolyabban, korszerűbben át kellene gondolni. Vissza kellene nézni, hogy a hatvanas években ezt a rendszert hogyan üzemeltették - mondjuk, egy hét elméleti oktatás, két hét gyakorlati oktatás , és ezt a cégekkel történő szerződés alapján az oktatás i intézmények tudnák kezdeményezni, és onnantól fogva az a gazdasági társaság, amelyik így ezt fölvállalja, abban a pillanatban egészen biztos, hogy hosszú távon fog számítani arra a fiatalra, sőt mi több, garanciát köthet vele, hogy ha elvégzi, akkor mini mum egy évig vagy két évig köteles ott dolgozni, ha fizetést is ad a fiatalnak. Tehát ezt a rendszert kellene újraéleszteni.
