Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) - Dr. Baráth Etele tárca nélküli miniszterhez - “Ki mozgatja a köveket Verespatakon, azaz mit tesz a magyar kormány annak érdekében, hogy ne valósuljon meg a verespataki környezetpusztító aranybánya beruházása?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
3359 t esz a magyar kormány annak érdekében, hogy ne valósuljon meg a verespataki környezetpusztító aranybánya beruházása?” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! TuriKovács Béla, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az európai ü gyekért felelős tárca nélküli miniszterhez: “Ki mozgatja a köveket Verespatakon, azaz mit tesz a magyar kormány annak érdekében, hogy ne valósuljon meg a verespataki környezetpusztító aranybánya beruházása?” címmel. TuriKovács Béla képviselő urat illeti a szó. (15.40) DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Okos ember a más kárán tanul, míg az ostoba a sajátján sem - tartja a népi bölcsesség. Úgy tűnik azonban, hogy hiába jegyzik fekete napként a krónikák a 200 0. évi nagybányai ciánszennyezés napját. Látszólag hiába ítélték el a szennyezést világszerte szinte minden mértékadó fórumon; hiába, mert a mára nemzetközi botránnyá terebélyesedett és környezetvédelmi bűncselekménynek ígérkező verespataki aranybányaberu házás újabb felbecsülhetetlen környezeti katasztrófával fenyeget. Ha egy ilyen példátlan mértékű ökológiai katasztrófa, mint a nagybányai, bárhol a világban bekövetkezne, és a magyarországihoz hasonlóan felmérhetetlen gazdasági, szociális terheket róna bár mely társadalomra, akkor vélhetően egy magára valamit is adó kormány nyilván minden követ megmozgatna annak érdekében, hogy még egyszer ez ne történhessen meg. A köveket azonban a jelen helyzetben nem a magyar kormány, hanem a tengerentúli beruházók mozgat ják Verespatakon, amelynek ma élő völgyét holdbéli tájjá akarják változtatni. Kérdezem tehát miniszter urat többek közt, hogy minek kell ahhoz még megtörténnie, hogy a szocialista kormány azt tegye, ami a dolga, nevezetesen: minden lehetséges nemzetközi fó rumon határozottan fellépjen a magyar érdekek védelmében. Ahhoz ugyanis nem kellett nagy tehetség, hogy a kormányprogramjukban lakonikus tömörséggel megállapítsák, amit mindenki tud: “A környezet- és természetvédelem, az életminőség javítása határon belüli , de határokon átívelő feladat is egyben.” Már régen túl vagyunk a hangzatos ígéreteken. A kormány eddigi tesséklássék lépései nem sokat értek a román fél felé. Az időzített bomba pedig ketyeg, hiszen küszöbön áll Románia európai uniós csatlakozása. Állás pontunk szerint Romániának csak úgy szabadna az Európai Unióhoz csatlakoznia, hogy kizárják a verspataki aranybányaberuházás megvalósulását. Miután a szennyezés veszélye olyan mértékű, hogy újabb ökológiai katasztrófára számíthatunk, véleményünk szerint c sak az fogadható el a magyar kormány álláspontjaként, ha a bánya létesítését elutasítjuk. Ebben kell kérni a román kormány közreműködését. Kezdeményeznie kell a magyar kormánynak a román kormánynál olyan államközi egyezmény megkötését is, amely kizárja, ho gy Magyarországot mint alvízi országot a romániai bányanyitások újabb katasztrófák veszélyének tegyék ki. Ezt az álláspontot egyébként az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága egyhangúlag támogatta. Kérdezem tehát a miniszter urat: mit tesz a felelős ma gyar kormány mint az Európai Unió tagállama, hogy a minden uniós környezetvédelmi előírással szembemenő beruházás ne valósuljon meg? Miért a Greenpeaceaktivistáknak kell tiltakozásukkal felhívni a világ figyelmét a környezetpusztító beruházásra? Miért nem a magyar kormány harcol a magyar érdekekért a nemzetközi fórumokon? Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) :
