Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP):
3337 amelyek egészségügyi célokat szolgálnak, ugyanakkor megfele lő feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a tőkebevonás ellenőrzötten, az ott dolgozók és a lakosság érdekében történhessen meg az egészségügyben. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtár saim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vadai Ágnes frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “A haza minden előtt!” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. VADAI ÁGNES (MSZP) : Kösz önöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Parlament november 18án nagy többséggel fogadta el az új európai bizottsági tagokat, köztük Kovács László magyar biztost is. Örömmel fogadtuk ezt a döntést, mégis keserű a szá nk íze, mert a szavazásig vezető utat bizony beárnyékolta a Brüsszelbe exportált fideszes pártcsatározás. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném leszögezni a tényt, hogy senki sem gondolja azt, hogy Kovács László, a Magyar Köztársaság volt külügyminisztere tökéletes. Mint minden halandónak, neki is vannak hibái, és ő sem birtokosa a tudás teljességének. Nagy erény azonban, ha valaki hiányosságait tanulással igyekszik eltüntetni, és Kovács László ezt tette bizottsági meghallg atásai előtt. Persze kellett is neki, hiszen az európai néppárti frakció egyik vezetője, Szájer József azt mondta, hogy szakmai alapon fogják támadni Kovácsot. Az jó, ha valakit szakmai alapon vizsgáztatnak, az azonban nem, ha támadnak. Ráadásul Szájer Józ sef a bizottsági meghallgatáson egyetlen szakmai kérdést nem tudott magából kiizzadni, arra azonban nagy gondot fordított, hogy Kovács László rendszerváltás előtti tevékenységét kiveséztesse másokkal. Tény, hogy Kovács László párttag volt a rendszerváltás előtt, ahogy egyébként az volt Martonyi János, Stumpf István és Járai Zsigmond is, és még sokan mások ebben az országban, tisztelt képviselőtársaim. Ha bűn az egykori párttagság, akkor bizony pártsemleges lesz a vezetés e tekintetben. Én személy szerint ez t nem tartom bűnnek. Az azonban meglehetősen nevetséges, hogy csak akkor számít az egykori párttagság égbekiáltó erkölcstelenségnek, ha az szocialista politikusokat vagy szocialista érzelmű állampolgárokat érint, akkor nem, ha a jobboldalon van jelen, sőt egyes esetekben ünneplésre is ad okot. Gondolok itt a Fidesz egyik kongresszusára, ahol tapsvihar és üdvrivalgás fogadta Szűrös Mátyás egykori MSZMPtagot. Úgy gondolhattuk, hogy itt talán vége, ám ekkor elérkezett a mélypont. Egy fotó járta be Európát, mu nkásőrök fotója, amelyen egyesek Kovács Lászlót vélték felfedezni. A tény, hogy Kovács nem volt tagja ennek a testületnek, ám őt mégis tagnak tüntették fel, tisztességtelen. Az egykori Munkásőrség tagjait, akik közül ma is sokan aktívak politikailag - hisz en vannak olyan polgári körök, ahol bizony egykori munkásőrök dolgoznak , ördögként feltüntetni viszont visszataszító, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) És eljön végre a pillanat, amikor egyetérthetek Szájer Józseffel abban, ho gy a nemzet érdekét a pártérdekek alá rendelve eljárni Brüsszelben bizony nem helyes dolog. Megjegyzem, neki és a többi fideszes európai parlamenti képviselőnek sem lett volna szabad ezzel az elvvel ellentétesen viselkednie. Nyilvánvalóvá vált a tény: a Fi desz politikusai bizony szakmai köntösbe öltöztették politikai kritikájukat Kováccsal szemben. Tisztelt fideszes hazai és európai parlamenti Képviselők! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy fideszesnek lenni nem erény, és nem a tökéletesség jele. Az bizony állapot, amely lehet akár átmeneti, de lehet tartós is. Magyarnak lenni viszont egy egészen más kategória, még akkor is - ha megengedik, idéznék egy újságcikket , ha Szájer József néppárti képviselő szerint néha kínos volt magyarnak lenni a bizott sági ülésteremben. Nem, kedves Szájer József, nem azért kell önnek kínban lennie, mert magyar, hanem azért, mert magyarságát is félretéve fejezte ki politikai ellenérzését Kovács Lászlóval szemben. Csak remélni merem, hogy ez volt az utolsó ilyen alkalom.
