Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
3312 jogszabályoknak megfelelően nem tudott elszámolni a p énzeivel, és ezért a megfelelő jogszabályok következtében nem volt módja az akkori utalónak azokat az összegeket átutalni. Azt is el kell mondani a képviselő úrnak válaszul, hogy egyébként ezelőtt mintegy két héttel, amikor szintén ilyen jellegű problémák voltak, ugyanakkor láttam azt, hogy azok a feladatok, amire a Segítő Jobbnak egyébként a pénzt kívántuk adni, nem tűrnek halasztást, és annak ellenére, hogy még most sem történtek meg az elszámolások, a saját felelősségemre adtam utasítást arra vonatkozóan , hogy ezek az összegek maradéktalanul kiutalásra kerüljenek a Segítő jobb Alapítványnak. Továbbá azt sem alaptalanul mondtam, hogy további forráslehetőségeket biztosítunk a Segítő Jobb Alapítványon kívül, hiszen ahogy elhangzott a mai vitanap során, a szü lőföldalap az egyik lehetőség lesz arra, hogy többek között az egészségügy területén vagy akár a szociális ellátások területén is bővíthessük azokat a lehetőségeket, amelyeket eddig egyébként rendelkezésre tudtunk bocsátani a külföldön élő magyarok számára . Végezetül hadd idézzem Alföldi Albert képviselő úrnak, talán mondhatom, barátomnak egy talán két évvel ezelőtt nekem elmondott történetét. Elmondta, hogy ha neki van egy aranya és nekem van egy aranyam, és ezt kicseréljük, akkor mind a kettőnknek továbbr a is lesz egyegy aranya. Ellenben ha neki van egy gondolata és nekem van egy gondolatom, és azt kicseréljük, mind a kettőnknek lesz még egy gondolata. Azt hiszem, a mai vitanap során is, ha az ellenzéki és a kormánypárti képviselők igaz gondolatokat cseré ltek, akkor abból mind a kettőnknek igaz gondolatai származnak; ugyanakkor arra is felhívta akkor a képviselő úr, Alföldi Albert barátom a figyelmet, hogy az aranypénznél csak a hamis gondolat a veszélyesebb. Mi úgy érezzük a kormány részéről, hogy igaz go ndolatokat mondtunk, és reméljük, a másik oldalról is igaz gondolatokat kaptunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Korózs államtitkár úrnak. KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügy i, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves ellenzéki Képviselőtársaim! Az autonómiatörekvéseket ott lehet támogatni, ahol még élnek emberek. Nekem Tóth képviselő úr bekiabált finoman, hogy ha én ennyi re jól ismerem Erdélyországot, akkor miért viselkedek úgy, és miért mondom azt, amit mondok. Azért mondom, képviselő úr, mert én azt szeretném, hogy ha megyek, mert évente legalább kétszer megyek, ha engedi időm, akkor ott magyarokat találjak. (18.30) Az nem jó válasz, amit Kövér László mondott, hogy 5800 orvos települt át Magyarországra, és Magyarország hálás lehet ezért, mert ez micsoda nyereség, és milliárdokban fejezte ki. Nem igaz. Ez Magyarországnak nem nyereség, egyébként is közgazdasági nonszens z, hanem veszteség az erdélyi magyaroknak, hogy nincs színvonalas egészségügyi ellátásuk. Én azt szeretném, hogy éljenek magyarok a Kárpátmedencében. Én azt szeretném, ha Kolozsváron több magyar élne, mint Svédországban, mert úgy érzem, hogy talán már kev esebb él ott. Én azt szeretném, hogy ott éljenek emberek. És azt végképp nem szeretném, ha Kolozsváron Mátyás király szülőházát tíz év múlva eladnák egy román vállalkozónak, és ott drinkbárt nyitna. Nem szeretném, ha száz év múlva fölszántanák a házsongárd i temetőt. (Közbeszólás: Mi van most ott abban a szülőházban?) Nem szeretném, ha ott nem élnének magyarok, és nem szeretné a kormány sem. És változatlanul nem kaptunk választ arra, hogy ennek a kérdésnek mi a tartalma. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. A napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk.