Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - ALFÖLDI ALBERT (MSZP):
3302 kultúrának csak egy nagyon vékony s zegmensét ragadjam ki, de azt hiszem, ez is nagyon jól mutatja, hogy mire gondolok. A 2000es költségvetéstől folyamatosan számol a Magyar Köztársaság az úgynevezett csángó pénzalappal, ami 2004ig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a fejezetébe n volt. Ez 2000ben 100 millió forinttal indult, sajnos a Draskovicscsomag következtében ebben az évben már csak 80 millió forint volt. Mire költöttük el ezt a pénzt, mire adott felhatalmazást a minisztérium ennek a pénzkeretnek az elköltésére? Először is intézményi beruházásokra, másodszor pedig projektekre, alkalmi rendezvényekre. Intézményeket épített belőle, például Gyimesfelsőlokon a Szent Erzsébet Líceumot. Alkalmi rendezvényeket szervezett, például a pusztinai napokat Moldvában vagy éppen a gyimesi tánctábort. Ez folyamatosan működik. De mi történt az idén ezekkel a dolgokkal? Nem sikerül Berszán Lajos atyának befejezni a gyimesfelsőloki iskola építését, ahol egyedül oktatja a moldvai csángó gyerekeket középfokon. Az úgynevezett táborozási vagy nyári fesztiválpénzek rendre őszre érkeznek meg. Mi ez, ha nem éppen a kiszámíthatóság megszűnése? S vajon ezek már az új nemzetstratégia részei? De vane élet Erdélyben, illetve a határon túl magyar állami pénzek nélkül? Természetesen azt kell mondanom önöknek , hogy van. Szakmai tapasztalatom az, hogy azokban az erdélyi falvakban, amelyeket rendszeresen Magyarországra hívnakhívunk, sokkal élénkebb, sokkal átfogóbb a kulturális hagyományőrzés, mint azokban, amelyek magukban művelik ezt. Mit jelent ez? Azt, hogy maga az a tény is, hogy Magyarországra jöhetnek, már sok mindenben segít nekik. Akarnak dolgozni és jönni ide ezek az emberek? Természetesen akarnak, de nem akarnak áttelepülni, hanem ezekből a pénzekből a családjukat akarják segíteni. Ez nem statisztikán alapuló vélemény, hanem a személyes tapasztalatom, s én nem csak turistaként járok a határon túlra. Kérem, segítsék, hogy az átláthatósággal és a kiszámíthatósággal ezek a folyamatok a helyükre kerüljenek. Bízom abban, hogy a nemzet egységes, és azt kérem , hogy igennel szavazzanak december 5én. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Alföldi Albert képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP. ALFÖLDI ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talá n elhiszik nekem, hogy nem kis vívódáson estem át az elmúlt hetekben, és arra a következtetésre jutottam, hogy úgy vagyunk mi most, mint amikor az okos szomszédasszony megkérdezi a kisgyerektől, hogy apukádat vagy anyukádat szereted jobban. Nincs rá válasz , ha viszont van, akkor mind a kettő rossz, mert mind a kettőt szereti. Az, hogy a magyar közönséget határon túli magyarokat szeretőkre és határon túli magyarokat nem szeretőkre fogjuk felosztani, a legnagyobb hiba, vagy ha úgy tetszik bűn, amit elkövethet ünk. Nagyon fegyelmezetten végigültem a mai napot - aki ismer, tudja, hogy nekem nem kis erőfeszítésembe telt ennyi ideig ülni , és arra a következtetésre jutottam, hogy csak egyetlen megoldás van, nevezetesen az, ha az egymásnak feszülő érveket és indula tokat, ha úgy tetszik, holnap, vagy ha úgy tetszik, azonnal tárgyalni, tárgyalni, beszélni, közelíteni kell, mert nincs más megoldás. Ugyanis senki sem hordja a zsebében vagy a tarisznyájában a bölcsek kövét, tehát nem tudja senki, hogy mennyien fognak elj önni, hogy mennyibe fog ez majd kerülni, hogy mennyien fognak ott maradni, legfeljebb lövöldözünk velük, mert érvnek tűnnek. Engedjék meg, hogy két személyes tapasztalatomat megosszam önökkel. Az egyik Zágonból, Mikes Kelemen szülőfalujából van, ahol a pol gármester erejét meghaladva egy magtárból létrehozott negyvenötven ember befogadására alkalmas szálláshelyet. De az erejéből már csak annyira futotta,
