Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VITÁNYI IVÁN (MSZP):
3279 felrúgja a szolidaritást magyar és magyar között, feledve, hogy a társadalombiztosítás nemcsak biztosítási elven alapul, hane m a szolidaritás elvén is működik, különben milyen alapon fizet többet egy egészséges ember és kap többet egy beteg ember. Ezzel szemben mit látunk, a kormány mit tesz? Miközben a magántulajdon mindenhatóságáról papolva kivonul az oktatásból, az egészségüg yből, a kistelepülésekről, sőt a honvédelemből is, nem akar kivonulni Irakból. Kérdezem én, ezek közül melyik tényleg nemzeti érdek. Mi az, amit az állampolgár elvár adóztatásáért cserébe? Erre mindenki válaszoljon magának! (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A következő írásban jelentkezett felszólaló Vitányi Iván képviselő úr, MSZP. DR. VITÁNYI IVÁN (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Az idő, amikor összejövünk a nemzetpolitika kérdéséről tárgyalni, valóban történelmi, nem pillanatban, percb en, órában, nem is évben, hanem a következő évtizedben mérve. Új korszakot jelenthet a nemzet életében, és ez a korszakhatár az Európába való belépés, nem bejutás, hanem Európában való létünk realizálása, legitimizálása. Ez egyaránt mozgósítja érzelmeinket és értelmünket, az emóciót és a rációt. Én nem becsülném le a rációt, mint egy hozzászóló tette. Én Romain Rollandra hivatkoznék, aki azt mondta, hogy Beethoven műve azért olyan nagyszerű, mert azt az irtózatos szenvedélyt, ami benne volt, hatalmas elme tudta egyetlen koncepcióba összefoglalni. Igenis, rációra van szükségünk. Én akkor hadd beszéljek a rációról; hadd beszéljek arról, hogy azért vált annyi érzelmet a magyarság, magyarnak lenni, mert az elmúlt évszázadokban objektív nehézségeket jelentett ma gyarnak lenni. Más szerencsésebb nyugati országokhoz képest - akik jobb időben voltak jobb helyen, ezért hamarabb ébredtek, hamarabb elrendezték nemzeti sorsukat, hamarabb jutottak el arra az országútra, amely történelmileg előrevezet - mi a történelem zsá kutcájában maradtunk; vagy mókuskeréken; vagy mint Csapody Miklóstól hallottuk, hullámvasúton, bár ő nem erre mondta, de erre is érvényes. Hullámvasúton voltunk, saját paraszti nyomorúságunkat, rendies elmaradottságunkat és önmagunk marcangolását kellett v égigélnünk, és ezt a magyar költők legnagyobbjai és a magyar szellem legnagyobbjai, Ady, József Attila, Bartók, Jászi, Illyés és Bibó István egyaránt mondták, hogy mi mindenről elkésünk, és hogy sorsunk össze van torlódva. Igen, én magam és mindannyian áté ltük ezt. Én pont erre a napra való vagyok, mert én partiumi magyar vagyok. Családom, sorsom, gyerekkorom egyaránt összefűz Szlovákiával, Erdéllyel, Kárpátaljával. Hadd mondjam, én voltam a kárpátaljai magyarok első elnöke 1990ben, történetesen beregszász i, amiről azt mondta Kövér László, hogy egy beregszászi nem talál Magyarországon helyet. Én tudom azt, hogy mit jelent ott állni a Tisza túlsó partján, átnézni a beregszászi hegyre - többször voltam ott huszonöt éven keresztül , arra a városra, ahol apám, anyám, háborúban meghalt bátyám utoljára voltunk boldogok, és nem mehettem oda. Éppen ezért mondom, hogy rációval kell nézni a dolgot, hogy most kiléphetünk a zsákutcából, hogy az egész nemzet, az egész magyarság sorsának rendezésére juthat erő és juthat tehetség. Egy olyan közösség alakulhat a magyarokból, amelyet nem korlátoznak a határok, amelyen kiteljesedhet a nemzeti érzés és a nemzeti kultúra, és szabadon lélegezhetünk benne. Önállóak lehetünk, akik értik egymást, és akik együtt tudnak működni; amel yben Dunának és Oltnak egy a hangja, és amelyben rendezhetjük közös dolgainkat. Ez az új nemzetpolitika lényege, amely nem azért új, mert az MSZPnek új, hanem azért új, mert erre a lehetőségre eddig nem volt mód. Mert eddig nem volt az a keret, az Európai Unió, amelyben, még akkor is, ha most csak ketten vagyunk, akkor is, ha hárman vagyunk, akkor is, ha három év múlva még egy jön, de végül is ez adja azt a lehetőséget, hogy megteremtsük az új magyar nemzetet, a modern, a XXI. századból való magyar nemzete t. Ez olyan lehetőség, amivel élni kell, és amivel vissza is lehet élni. Hogyan kell vele élni? Tudni kell, hogy ez nem egy perc dolga, hogy ez nem egy intézkedés dolga, hogy ez nem egy útlevél dolga,
