Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 20 (165. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
320 Ha a pénzeink forgatásából lé trejött nyereséget készek és hajlandóak másként, a többség számára kedvezőbben megosztani, akkor ennek az lesz a végeredménye, hogy több munkahely, abból még több jövedelem, még több megtakarítás, okosabb, művelt emberfők, jobb munkaerő, egészségesebb embe rek lesznek, olyanok, akik örömünkre élnek együtt ebben az országban, és nem olyanok, akik nehezen birkóznak meg a ma és a holnap problémáival. A magyar kormány elszánt és elkötelezett abban, hogy bevezeti a bankadót. Kész tárgyalni arról, hogy mi legyen e nnek pontosan az alapja, pontosan mi legyen a kivetés módja, mi legyen az adó mértéke vagy az adókulcs mértéke. De az adótömegről nem: 30 milliárd forintot várunk a bankoktól, azt a 30 milliárd forintot, amely segíti, hogy kicsikét könnyebb legyen az élet Magyarországon jövőre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetőhelyettese: “Tárgyalásos forrada lom” címmel. Önt illeti a szó. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai 15 évvel ezelőtt zárultak le. Az a néhány hónap teremtette meg a múlt és a jövő közötti vértelen á tmenetet. Elindult valami, ami azóta kibicsaklott, de az alapozás időtálló maradt. Mert a Kerekasztalt nem a sorsdöntő helyzetekben oly könnyedén színre lépő politikai kalandorság és nem a haszonszerző kufárszellem mozgatta. A fő irányt nem azok határozták meg, akik a minimális marketingköltség és a maximális politikai extraprofit kellő arányait latolgatták. Nem a hatalom megszerzésének mindent elsöprő vágya, hanem a független, demokratikus Magyarország közjogi megteremtésének felelőssége volt a húzóerő. V alami '56os erkölcsiség, olyan nemzeti öntudat, széles látókör és tudás, ami az 1848as törvényekre is visszatekintett, és bölcsesség, tapintat és erély. A Kerekasztal íratlan szabályok szerint volt képes működni, ész és jellem vezette a taktikát is, és e zért így volt képes döntéseket hozni, a demokratikus berendezkedés írott szabályrendszerét megalkotni. Az történt, hogy ellenérdekű felek tudtak egymással érvelni, tárgyalni, megállapodni és dönteni. Legtöbbjük érdeme a békés átmenetben ezért elvitathatatl an. Az történt, hogy az országot sikerült megóvni az erőszaktól és a válságtól. Nézzünk vissza, előtte mi történt! '56 forradalmát Pozsgay népfelkelésnek nevezte, Grósz Károly pedig a fehérterror réméről beszélt. Ő még mindig ott tartott, hogy nincsen szük ség ellenzékre. '88. október 23án aztán az egész világ láthatta a 301es parcellát és a Hősök terét. Tisztelt Országgyűlés! 1990. május 23án, kormányának alakulásakor Antall József ezt mondta: “Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is mé g lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását. És véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott i gazságok négy évtizedes országlásának.” És ma? Véget vetett? Milyen útra léptünk? Napjaink legégetőbb döntéseit kizárólag a rövid távú és nem is mindig közérdek diktálja. Hiába az újabb kényszer, hiába a történelmi helyzet, a pártérdekeken nehéz fölülemelk edni. Pedig még sohasem volt olyan fontos a tisztességes párbeszéd, az értékalapú politizálás, mint ma. Még sohasem volt olyan fontos, hogy a hazánk előtt álló lépéskényszerben több ciklusra szóló stratégiai megoldásokat találjunk itt, a viharos politikai négy évek országában, mint most. Ehelyett a politikai öncélúság, az acsarkodó radikalizmus, a diabolikus műmosoly és a hangoskodó kocsmapolitika növeli az érdektelenséget. Gyülekeznek a koncra éhes kalandorok és a számítgató kibicek, a választók meg csak n ézik, ami itt történik. Föltehetjük a kérdést: hol rontottuk el? Kiknek és minek köszönhető az, hogy az egykori legvidámabb barakkból emelkedő Magyarországgá vált köztársaság ma Európa egyik sereghajtója? Hol vannak a rendszerváltó pártok, azok, amelyek az első, legnehezebb négy esztendő terheit
